Budapest Régiségei 18. (1958)
ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486
A nyugat-európai középkori sertések mind kístermetúek. 50 Reich kiemeli rövidorrúságukat. 51 Ezeket az aprótermetű sertéseket több szerző a tőzegsertéssel hozza kapcsolatba. A magyarországi középkori sertéstenyésztésről sok feljegyzés tanúskodik. így pl. a pécsváradi apátság már többször említett alapítólevele az adományozott állatállományban 137 sertést említ. 52 Már Szent István intézkedett a Bakonyban legelő sertésekről, I. Endre pedig 1051-ben egyebek közt 2000 oldal szalonnát küldött II. Henrik seregének. 53 Hogy azonban a sertéstenyésztés jelentősége eleinte még messze elmaradt a szarvasmarha-és juhtenyésztés mellett, mutatja pl, az, hogy 1138-ban a dömösi apátság egyik községcsoportja 4 hízott ökör és 30 hízott juh mellett csak 1 disznót volt köteles beszolgáltatni. 54 A sertéstenyésztés erősebb fejlődése valószínűleg az Árpád-kor második felére esett ; s így már 1240-ben a pannonhalmi apátság 10 somogyi községe (amelynek lakossága már túlnyomórészt kanász volt) évenként minden két házhely után egy hízott disznót szolgáltatott be az apátságnak. 55 LÓ ~- EQUUS CABALLUS L. A budai vár középkori anyagában a lócsontok igen kis számmal szerepelnek, különösen, ha a középkori magyar falvak anyagával hasonlítjuk össze. Ennek oka minden valószínűséggel az lehetett, hogy itt a lovat nem ették. Magyarország területén már a bronzkortól kezdve jól megalapozott lóállomány volt, elsősorban keleti és délkeleti eredettel. Ehhez valószínűleg a kelták és a rómaiak behoztak némi nyugati lóanyagot is. A kelet felől bejött különböző népvándorláskori népek viszont újra keleti vérű lovakat hoztak. A magyarországi lóállomány kialakítását az avarok és a magyarok fejezték be, s az utóbbiak tették az itteni lótenyésztést mennyiségi szempontból is jelentőssé. A magyar lovak már az Árpád-házi királyok idejében híresek ós külföldön keresettek voltak. Emiatt igen nagy mennyiségben kezdték kivinni őket, míg Szent László és Könyves Kálmán meg nem tiltotta a lókivitelt, a tilalmat azonban már a XIII. században megszüntették. 56 A tatárjárás ugyan káros hatással volt a magyar lóállományra, de ezt elég hamar kiheverte. A középkori magyar lótenyésztésről igen kedvező képet ad Bertrandon de la Brocquière 1433-ban kelt leírása. 57 Bertrandon de la Brocquière megemlíti, hogy Pesten vagy Szegeden bárki bármikor vehet két-három-négyezer lovat igen olcsó áron. Pesten a lovakat általában tízesével adják-veszik ; tíz ló ára 200 forint. A Duna és a Tisza közt számtalan ménest látott, ahol a lovak félig vadán élnek. A magyar lovakat kitűnőeknek tartja, hibájukul csak azt rója fel, hogy „kissé makrancosak és nehezen patkolhatok". Oláh Miklós is kiemeli a lótenyésztés nagy fejlettségét és jövedelmező voltát. 58 Ezek a középkori magyar lovak később török és arab vért kapva csak javultak, úgyhogy Európa legjobb lovai közé számítottak, s mint ilyenek állítólag az angol telivér kialakításában is részt vettek. A mai értelemben vett nagytestű, hidegvérű lovak csak Szent István alatt vagy valamivel előtte kerülhettek be hazánkba. 59 Az első ilyen lovak német eredetűek, a későbbiek pedig főleg itáliaiak. Nagyobb elterjedésük a tenyésztésben nem következett be (bár a hátaslovak testtömegének fokozására keresztezésekben felhasználták őket ; ilyen keresztezés eredménye Hankó szerint a Kolozsvári testvérek Szent György-szobrának lova is 60 ) ; erre mutat legalábbis az a tény, hogy eddig egyetlen Árpád-kori falu anyagából sem kerültek csontjaik elő. A budai vár csontanyagában is alig néhány csontjuk került elő, sajnos nem elég jól datálható rétegekből. A vár anyagának többi lócsontja mind kistermetű, keleti fajtájú állatokból származott. A legérdekesebb lólelet egy törökkori rétegből előkerült koponya (5. kép), amely az egyik legszebb hazai szubfosszilis lóleletünk. A koponya rendkívül finom; az orri része keskeny, a, homlok eléggé széles (a homlokszólességjelző 40,8), a profilvonal nagyjából egyenes, rajta három behorpadással, éspedig a homlok közepén, a homlok- és orrcsontok találkozásánál és az orrcsontokon az oralis és a középső harmad határán. Ez utóbbi behorpadást Kwaschnin-Ssamarin litván parasztlovak koponyáin minden esetben észlelte és a kantár nyomásának tulajdonította. 61 Az agykoponya az arckoponyához viszonyítva erősen fejlett, az agyüreg boltozatos falú. Az orbiták alakja hosszant. 404
