Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486

5. kép. TK 508-872. Török HÁZIÁLLATOK SZARVASMARHA — BOS TAURUS L. A szarvasmarha — mint fentebb említettük — a lelőhely valamennyi rétegében a leggyakoribb háziállat volt, bár arányszáma a századok folyamán csökkent. Középkori nagy gazdasági jelentőségére mutat az, hogy Árpád-kori okleveleinkben az egyes birtokok állatállományának felsorolásában mindig nagy számmal szerepel. A Szent István által 1015-ben a pécsváradi apátságnak adományozott birtokon pl. az alábbi állatállomány volt : 120 ló, 84 tehén, 1464 juh, 137 sertés, 62 kecske.

12 Szent László híve, Guden által 1079-ben a veszprémi káptalannak ajándékozott paloznaki birtokon egyebek közt 20 ökör és 300 juh volt.

13 Később is jelentős volt a szarvasmarhatenyésztés, s egyre jelentősebb szarvasmarhakivitel fejlődött ki. Ennek egyik legelső írásos nyoma Mátyásnak az az 1488-ban kiadott rendelete, amellyel megtiltotta az Itáliába irányuló szarvasmarhakivitelt addig, amíg az ő Velencébe küldött ökrei el nem kelnek^

14 Oláh Miklós írja 1536-ban, hogy a Kunság lakói marha- és lótenyésztésből igen nagy jövedelemre tesznek szert;

15 Debrecennek szintén kiterjedt marhakereskedése van szerinte, s itt ismert egy Bíró Mátyás nevű gazdag polgárt, akinek 10 000 eladó ökre volt.

16 Ugyanő ír a magyar szarvasmarhakivitel nagy jelentőségéről s megemlíti, hogy ,,Olaszország velencei tartományát, Ausztriát, Morva-, Cseh-, Svábországot és Németországnak a Rajnáig terjedő részét Magyarország látja el szarvasmarhával", s az évente kivitt szarvasmarhák számát legalább 120 000-re becsüli.

17 Még a XVII. század végén is nagy volt a magyar szarvasmarhakivitel, legalábbis E. Brown 1669—70-ben évi 100 000 darabra becsüli.

18 A kitűnő húst adó magyar marhákat nyugaton igen jól fizették, úgyhogy pl. Augsburgban 1602-ben a magyar marhahús ára fontonként 12 dénár volt, a helybeli marháé pedig csak 7—9.

19 Sajnos, a 459