Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kaba Melinda: Az aquincumi üvegek 425-448

készítette termékeit. Kivitellel rendelkezett az É-i provinciák felé is. Ezt bizonyítja egy Linz mellett talált üveg, amely „sentia Secunda fecit Aqu(ileae) vitr(icae)" feliratot visel.

107 Ugyanígy feltételezhetően szállítottak Pannóniának is készítményeikből. Az itáliai áruknak versenytársa, később kiszorítója lesz a Ny-i provinciák, Gallia és Germania importja. A kötetlenebb lehetőségek az új provinciákba, s így főleg Galliába vonzzák az itáliai vállalkozókat. Az iparágak folytatói a helyi letelepedett rómaiak, illetve bennszülöttekből romanizáltak lesznek.

108 Pannóniában az itáliai üveggyártás termékeit felváltja Colonia Agrippinensis üveganyaga. Amint a város neve is mutatja a Claudius-dinasztia idejében, 50-ben alapítják.

109 Itália s ezzel Aquileia gazdasági hanyatlásával Köln lesz a kereskedelmi centrum, amely lényeges befolyást gyakorol Aquincum városára mind kereskedelmi, mind pedig kulturális vonatkozásban.

110 Az i. sz. II. század első évtizedében már elérkezik hozzánk Colonia Agrippinensis piacának térhódítása és Aquincum is belekerül a birodalom Ny-ra koncentrált vérkeringésének útjába. így váltják fel Aquincum lakóinak egyszerűbb formájú itáliai üvegtárgyait a Ny-i üveghuták változatosabb, színtelenített, gazdagon díszített remekei. Colonia Agrippinensis kereskedőinek Pannónia Superior fővárosában jelentős emporiuma volt. Erről tudósít bennünket az Aranyhegyi patak menti temető XXVIII. sírkertjének falán talált „Gives Agrippinenses" kő.

111 Innen Aquincumba az ipari termékek a közvetlenebb összeköttetést jelentő rajna—dunai limes mentén érkezhettek.

112 Az V. és VI. században az üveggyártás elszenvedte a nagy gazdasági válságok hatását, amelyet az inváziók okoztak. Mindamellett nem tűnt el teljesen. A műhelyek a bevándoroltak kezén maradtak, akik folytatták a termelést. A birodalom fényében tündöklő Róma polgárainak ízlése szertesugárzott a provinciákba és igényük az iparművészet ezen ágára ösztönző erővel hatott. A fejlett városi kultúra hatására az üvegből készült edények Aquincum lakói számára is kedvelt tárgyak lettek. JEGYZETEK 1 Morin — Jean, La Verrerie en Gaul sous l'Empire Romain. Paris 1913, 278. 2 TJo. 6. A nagyszámú galliai üveg feldolgozásánál is ez az elv. 3 Nagy L.,. Az aquincumi múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923 — 1935. években. Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 265. (A továbbiakban : i. m. I.) — Uő., Cives Agrippinenses in Aquincum. Germania XV (1931) 261-265. (Lm, II.) - Uő., Temetők és temetkezés. Budapest története. II. köt. Bp. 1942, 465. (i. m. III.) — Bónis Éva a pannóniai kerámia feldolgozásakor feljegyezte a síregyüttesek nagy részét még háború előtti állapotában. Ezek az adatok nagy értéket képviselnek, ugyanis az ásató Nagy Lajos naplója és az anyag nagyobb része a háború alatt elpusztult. A részünkre átadott jegyzetanyagért ezúton is hálás köszönetet mondunk. 4 L. Barkóczy — E. Bónis, Das frühröm. Lager und Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina). Acta Arch. (1954) 177. és általában mindenütt a kerámia fejezetekben. — Bónis É., A császárkori edényművesség termékei Pannóniában. Diss. Pann. II. 20. — A Bécsi úti korarómai temető agyagedényei. Ant. Hung. (1947) 44. — Garády S., Az Aquincum — Brigetiói római út felkutatása az Aranyárok mentén. Diss. Pann. II. 10, - Laur. Aqu. (1938) 183-187. Iványi D., A pannóniai mécsesek. Diss.Pann. II. 2. 21. —. Korbuly Oy., Aquincum orvosi emlékei. Diss. Pann. I. 3. 30. — Kuzsinszky B., Aquincum. Bp. 1934, 90. - Nagy L. i. m. - Nagy T., A gellérthegyi bronzkorsó. Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 529. — Sági K., Intercisai temetők. Arch. Hung. (1954) 65. — Simonyi D., A Brigetio—Aquincum közti diagonális (Dorog—-Csóv —Óbuda) útvonal kérdése. Egyetemes Philológiai Közlöny 60 (1936) 1 — 3, 44 —54. — Szilágyi J'., Aquincum. Bp. 1956, 85. — Badnóti A., A pannóniai bronzedények. Diss. Pann. II. 6. 101. — Thomas E., Magyarország régészeti leletei. Bp. 1957, 204 — 205. - Fr. Fremersdorf, Reinischer Export nach dem Donauraum. Diss. Pann. IL 10. 168-183. 5 A feltárt temetőrészről Nagy £. helyszínrajzot készített (i. m. III. 10. kép). A hivatkozott számok erre vonatkoznak. 8 Zöldes színű, törött, hiányos. Lgn. m. : 94 mm. Lt. sz. : 50.633. 7 Bónis i. m. VHI. t. 9. Kora-császárkori La Tèneforma. — A. Schörgendorfer, Die römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer. Wien 1942, 15. t. 210. 8 Bonis i. m. XXIX. t. 14. — Schörgendorfer i. m. 41. t. 504. 9 Bonis i. m. XX. t. 53. Hasonló típusok Claudius- és Domitianus-érmekkel kerültek elő (uo., 47. old.). 10 Az óremanyag jelentős része ugyancsak el443