Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Patek Erzsébet: A tököli koravaskori urnatemető 385-424

Hazánkban a Vali kultúra területén kívül is ismeretes az említett urnaforma, de a Dunántúl egyéb területein és a Dunától keletre nem fordul elő olyan nagy mennyiségben, mint éppen a Dunántúl ÉK-i részén. Magyarországon a tárgyalt kétfülü urna, amelynek magas nyaka eilindrikus vagy enyhén ívelő, a Vali kultúra anyagában a leggyakoribb, annyira, hogy itt ez a terület tipikus urnaformája. E típuson belül az ország különböző részein eltérések tapasztalhatók. így pl. a Pilinyi és Egyeki kultúrák területén, valamint Szeged környékén a tárgyalt urnák tipológiailag korábbi változatban is jelentkeznek. Másrészt az ország K-i területén — a Vali kultúrától eltérően — gyakori az, hogy a tárgyalt típust a Hügelgräber kultúra hatását is mutató magyarországi későbronzkori leletegyüttesek társaságában találjuk meg.

25 Ez a tény e területrészek későbronzkori fejlődésével magyarázható. Ezzel szemben a Vali kultúra területén az említett urnak tipológiailag fejlettebbek, mellettük a magyarországi bronzkor végének formái nem jelentkeznek. Az urnákat kísérő edények kronológiailag általában a HB periódusra tehetők. A Dunántúl nyugati területein (Győr vonalától nyugatra), valamint Burgenlandban és Ausztriában a tárgyalt urnaforma aránylag kisebb mennyiségben fordul elő és ezen urnak társaságában gyakori a Reinecke-féle HA periódusra biztosán datálható néhány olyan lelet, amely viszont a Vali kultúrából hiányzik (27. kép). Mind az ország keleti területén, mind pedig a Dunántúlnak a Vali kultúrától nyugatabbra fekvő részein gyakori e kétfülű urnáknak.az a változata, amelynél a fül nem a nyak és az edényhas találkozásánál helyezkedik el, hanem ennél mélyebben. Ez a változat, amely jellemzője a Hügelgräber kultúra hatását is mutató hazai későbronzkori formáknak, a Vali kultúra területén nem tipikus. A díszítés szempontjából is különbség mutatkozik a Vali kultúra említett urnaformái, valamint a tőlünk nyugatabbra fekvő területek hasonló típusai között. A Vali kultúra területén ugyanis a fejlettebb díszítési módokat, elsősorban az edényhas kannelurázását figyelhetjük meg, míg a szomszédos területeken igen gyakoriak a díszítetlen formák és a bütykös urnák. A Vali kultúrában tehát a tipológiailag fejlettebb formájú és díszítésű urnák jelennek meg. Kultúránk területén kívül megjelenik a tárgyalt urnaforma szórványosan az ún. Dalji csoportban is, de kisebb mennyiségben. A Vali kultúrához hasonló leletegyüttesekben lép fel urnaformánk kultúránk területétől északra. A Szlovák Akadémia Régészeti Intézete egyre több lelőhelyet tár fel a Podoli, illetve Chotini kultúrák köréből, ahonnan a Vali kultúrával rokon anyag nagy mennyiségben került felszínre.

26 Forma, díszítés és a leletegyüttesek jellege szempontjából a Vali kultúrának legszorosabb kapcsolata figyelhető meg a Ghotini kultúrával. M. Novótná a muzlai sírmező feldolgozásánál rámutat a muzlai és a Vali csoport anyagában megmutatkozó egyezésekre.

27 Fentieket összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg : A tököli temetőben, mint a Vali kultúrában általában, az egyik fő urnaforma a kétfülű, magas nyakú urna. E forma a szomszédos területeken a Hügelgräber kultúra hatását mutató edények társaságában is megjelenik. ; Emellett kultúránktól nyugatra a tárgyalt típus olyan HA-ra datálható formákkal együtt lép fel, amelyek a Vali kultúra területén nem otthonosak. Kisebb számban előfordul az említett urnatípus a Dalji csoportban is a Podoli és részben a Stillfriedi kultúra edényformáinak társaságában. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Dalji kultúra edényei a Vali kultúra edényeitől eltérő helyi változatot mutatnak (28. kép). A tárgyalt umaforma legerősebb kapcsolatai a fentebb elmondottak alapján NyugatSzlovákia felé mutatnak. 415 27. kép. A Dunántúl nyugati részén előforduló HA periódusi edényformák