Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

gnáci lelőhelyeken (Istállóskő, Peskő-barlang) előforduló példánybk, valamint a Jankovich-barlangi jellegű levélhegyes "kultúrával való előkerülésük arra mutat, hogy ez azfeszközforma talán már a W. 2. előtt is használatbari lehetett [vö. : Vértes i. m. Acta Arch. Hung. (1955) if 5]. A Szeleta-barlangi előfordulás azonban nemcsak a felső kultúrréteg kormeghatározásának kérdését, — általánosabban a levélhegyes kultúra felső korhatárának problémáját veti fel, hanem érinti a pilisszántói jellegű leletanyag korbeli helyzetét is, amelyet Kormos T. régebben a solutréihez közel eső időszakra helyezett. A Kiskevélyi barlangban a „magdaleni I." rétegből kerültek elő tompított hátú pengek, a Jankóvich-barlangban pedig a „pilisszántói csoport" anyaga a jellegzetes levélhegyeket tartalmazó réteg felett került elő, s közöttük adataink szerint az egymásutániság közvetlen ! A Szelim barlang „magdalénien"-je szintén a solutréire települt. Ezeknek az újabb vizsgálatokra szoruló adatoknak alapján tételeztük fel, hogy a pilisszántói jellegű leletanyag kultúrája már meg volt akkor, amikor a Bükkben a felső solutréi élt (W. 2.?), — időtartama tehát nemcsak a mezolitikum felé, de esetleg á W. 3i-t megelőző időben is kiterjedt [Gábori i. m. Arch. Ért. (1954) 4.]. 82 Uo. 102. 83 L. : K. Absolon, Nouvelle station aurignacienne en Moravie. Rev. Anthr. (1927) 3. kép. — J. Bayer, Die Mammut Jägerstation im Löss bei Pollau. Die Eiszeit I (1924) I. tábla. - Zotz-Vlk i. m. 4/4. kép. — C. Ambrojevici—R. Popovici, Zamostea I. am Cermus, eine jungpaläolitische Fundstelle Nord-Rumäniens. Dacia V—VI (1936) 5. kép. — A. N. Rogacsev, Kosztyenki IV. Mia. 45 (1955) 36. kép 6. - XXXVn. tábla stb. 84 Brandtner i. m. (1955) 81-82. 85 Uö. i. m. (1950) 112. 86 Bacsák Gy., Az interglaciális korszakok értelmezése. Az Időjárás (1940) 18. — Uo., A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. Meteor. Int. Kiadv. Bp. 1942, 9, 29. - Mottl M.: Földt. Közi. 79 (1939) 277. 87 Brahdtner i. m. (1955) 78-79. 88 Török Qy-, Az őskőkor emberének nyomai Baranyában. Pécsi Múz, Ért. (1939-40) 4-5. 89 Vértes i. m. (1954) 16-17. 90 Vö. : Felgenhauer L m. (1952) 10. — A szerző S. Brodar közlésére hivatkozva az északi Balkánon az osztrák jellegű, tiszta gravetti-komplexum hiányára utal. 91 A Bácskában J. Markovié-Marj anovic által talált új paleolitikus nyomokról ma még kevés adattal rendelkezünk. S. Brodar, valamint J. Markovié-Marj anovic részletes levélbeli tájékoztatása szerint a legtöbb lelőhelyen eddig csupán tüzelési nyomok, tűzhelyek, hamu, faszén, csontmaradványok kerültek elő, egyedül a Ludas tónál, Budzakon találtak három határozatlan jellegű kőeszközt. A Bácska északi részén öt lelőhely ismert, valamennyi löszben került elő és rétegtani helyzete — különösen Stara Moravicáó — jól azonosítható a Vukovar — Zimony közti, dunaparti, valarcint a magyarországi lösz-szelvényekkel is. (Paks.) [Vö. : J. MarkoviéMarjanovié, Profils de loess sur le rive droit du Danube près du village Nestin, Bassin Pannonién. — Zbornik Matice Srpske 7 (1955) 1 — 10.] A faszénmaradványok általában Picea excelsa (hideg-nedves klíma), de előfordul a P. cembra és P. mon tana is. [J. Markovié-Mar

janovié: Glasnik SAN. V 2 (1953) 277 — 278.] Paleolitikus nyomokat találunk a Duna jobb partján a Fruska-Gora lejtőjén, Zagradon is. Itt a tüzelési helyek mélyebben — 5 m vastag lösz alatt — helyezkednek el, mint a többi lelőhelyen, a felső fosszilis talaj zónában, amelyet J. Markovié a W. 2 — 3. interstadiálisba helyez (vö. : Dolní Vestonice). Stara Marovicán valószínűleg két települési szint található, — s az egész észak-bácskai nyíltszíni késői paleolitikum valószínűleg összefüggésben állhat a magyar területen levőkkel. Régészeti összevetésre (első sorban Szeged — Öthalommal) egyelőre nincs lehetőségünk, de a rétegszelvények összehasonlítása alapján egészen valószínű, hogy ezek szintén a későiaurignaci —keleti gravetti kultúra településeit jelzik. Brodar szerint feltűnő, hogy eszközök nem kerültek elő, ami szerintünk talán a tanyahelyek átmeneti jellegére mutathat. 92 Az osztrák és magyar telepek közti összefüggést a tipológiai hasonlóságon, ékszeranyagon kívül egyes kőzetek, így elsősorban az obszidián bizonyítja [Felgenhauer i. m. (1951) 236 — 237]. 93 A szelvény anyagának feldolgozása folyamatban van. 94 Gábori —Gábori Csánk i. m. (1. 25. jegyzet) Nógrádverőce, LH. szelvény. 95 Ezeket a fosszilis harmadkori fajokat — Dentalia, Fusus, Turritella, Arca, Cassis, Pirula, Venus, Cardita — túlnyomó részben a közvetlen környéken gyűjtötték. 96 E. Zeuner, Notes on the Stratigraphy of the Magdalenian. Annual Report. Inst, of Arch. London 1953, 10-28. 97 Brandtner i. m. (1955). 98 Gábori i. m. (1956) 133-134. 99 P. I. Boriszkovszkij

: Mia 40 (1953) 177. kép. 100 Kormos T.—

Lambrecht K., A pilisszántói kőfülke. FIÉ (1916) 331-333. 101 A két kultúra szorosabb kapcsolata ellen látszik szólni barlangi lelőhelyeink csontipara, a kőeszközökön a swidry behatása, amely korukat későbbi időszakra helyezné a magyarországi fiatal gravettinél. A csonteszközök azonban, amelyeknek egy része a Jankovich-barlangban a régibb kultúra leletanyagával is keveredett, az ásatások során szintén határozottan a keleti jellegű késői gravetti kultúrára mutatnak. A Jankovich-barlangi amulett, a zegzug vonallal díszített csonthegy, a fokkal ellátott tű stb. olyan típusok, amelyeknek hasonmásai a kelet-európai késői, többször már az utolsó glaciálist is túlélt gravetti—posztgravetti kultúrában ismertek (Mezyn). Ezek a tárgyak — amelyek közül a tű hasonmásaként már Hillebrand J. is Mezynt említette, az amulett H. Breuil szerint a keleti díszítőelemeket mutatja — csak megerősítik a kultúrának 40