Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

3Î Ausztriában Langmannersdorf, Aggsbach, csekélyebb mértékben a kulturális változást jól mutató Willendorf II. rétegeiben. L. : W. Angeli, Der Mammuth jägerhalt von Langmannersdorf an der Perschling. MPK VI (1952) 53. - F. Felgenhauer, Aggsbach, ein Fundort des späten Paläolithikums in Niederösterreich. MPK V (1951). — K. Kromer, Bayers „Willendorf II"-Grabung im Jahre 1913. Arch. Austr. 5 (1950) 63-79. 38 Vö. : Fr. Brandtner, Kamegg. Eine Freilandstation des späten Paläolithikums in Niederösterreich. MPK VII (1955) 85-86. 39 Bizonyos feltevéseink lehetnek arra nézve is, hogy a gravetti kultúra lakógödrei az aurignaciéból származhatnak, s talán csak méretük változott meg, ami egyben gazdálkodási-társadalmi változást is jelent. Vö. pl. : Fr. Prosek, Paleolitické sidlení objekty na nalezistí Barca LAB, VII (1955) 721 — 729. — A getzersdorfi telep szintén abba az időszakba tartozik, amikor Ausztriában már a gravetti volt elterjedve. Anyagában azonban ennek nyomai sem fedezhetők fel. 40 A keleti terület viszonylagos szegénységét Fr. Brandtner szerint a száraz-kontinentális klíma állandó behatása indokolja. 41 L. : Brandtner i. m. 5-6. - A DK-ÉNy irányú vándorlás kérdésére vethet fényt többek közt Ságvár és a különleges fejlődésű Langmannersdorf között levő, többször hangsúlyozott hasonlóság. [Vö. : Angeli i. m. ; Felgenhauer i. m. (1952) 22. kk.] A két telep összefüggését csupán korbeli helyzetük teszi kérdésessé (Langmannersdorf a W. 2. végén élt, sőt még fiatalabb lehet), kevésbé tartjuk lényeges eltérésnek viszont a gazdálkodási alap különbözőségét (Angeli i. m. 58), amely inkább a földrajzi viszonyokkal magyarázható. — Az osztrák telepek ékszer- és eszközanyaga többször szintén DK-i iránytí kapcsolatot, származást mutat. [F. Éppel, Die Herkunft der Venus I. von Willendorf. Arch. Austr. 5 (1950) 114; Felgenhauer i. m. (1952) 10, (1951) 236-237; Brandtner i. m. 57. kk.] 42 A Kárpátmedencétől ÉK-re fekvő csoport lelőhelyeit 1. : A. Jura, Das Aurignacien in Polen. Quartär I (1938). — M. Rudinskij, Matériaux pour servir à l'étude de la préhistorie de Podillja. Anthropologija, Kiev (1928) 152-192. - N. N. Morosan, Le pleistocèn et le paléolithique de la Roumanie du Nord-Est. Anuarul Inst. Geol. Romaniei XIX (1938). — Az északkelet-moldvai területen különösen a Mi toc környéki lelőhelyek csoportja érdemel figyelmet, amelynek anyagában a korábbi meghatározásoktól eltérően rendkívül sok keleti későaurignas i elem ismerhető fel. 43 jp

r Prosek, Vyzkum paleolitické stanica Barca IL AR V (1953) 3-11. - Uő., Nővé paleolitické stanice na vychodnim Slovensku. AR V (1953) 289-297. - Prosek -Lozek i. m. 73. 44 Prosek i. m. (1955) 10. kép. 45 J. Skutil, Paleolitikum na slovensku a podkarpatskej Rusi. Spisy historického odboru Matice slovenskoj 4 (1938) X-XIV. kép. 46 Prosek—Lozek i. m. 73. 38 4

' Teutsch Gy., A magyarbodzai aurignacien. BK H (1914) 51-64. 48 Mottl M., Das Aurignacier. in Ungarn. Quartär 4 (1942) 104. 49 Breuil i. m. 206. — Roska M. a szitabodzai műhelyekről írt újabb munkájában közölt leletanyag az eddiginél is jobban bizonyítja a lelőhely gravetti voltát [Rcska M.: Arch. Ért. 83 (1956)]. A lelőhelyen C. Nicolaescu-Plopsor szóbeli közlése szerint több kultúrréteg található, fiatalabb anyaga határozottan a gravetti kultúrába tartozik. 50 Morosan L m. 130-133. 51 Roska M., Erdély régészeti repertóriuma. Kolozsvár 1942, 143. — Uő., Recherches préhistoriques pendant l'année 1924. Dacia I (1924) 297-316. 52 J. Bayer 1928-ban felvetette azt a gondolatot, hogy az „aggsbachien" Erdélyen keresztül jutott Ausztriába [Die Eiszeit V (1928) 208]. Magyarbodzát a közép-európai gravetti lelőhelyek legnagyobb részénél valamivel idősebbnek tartjuk, az újabb kutatás azonban szintén foglalkozik ennek a kultúrának DK-i irányú kapcsolataival. 53 M. Gábori, Die Aurignacien-Fundstellen in Sahy-Parassa, an der ungarisch —tschechoslowakischen Grenze. Slov. Arch. V (1957) IL 54 A leletanyag összehasonlító vizsgálata alapján a Kosztyenki I. fokozatnál valamivel régibb, több tipológiai hasonlóság kapcsolja a középsőorosz, román területekhez (Babin I. — Mitoc), a podóliai telepek anyagához. Az osztrák gravettinél szintén idősebb és csak az aurignaci jelleget mutató régibb lelőhelyek anyagával vethető össze. Korban párhuzamosan élhetett ez a kultúra Willendorf II. 4 — 5. rétegeivel, Senftenberggel és az azzal egyidős Getzersdorffal. Vö. : Kromer i. m. — F. Hampl, Das Aurignacien aus Senftenberg im Kremstal. Arch. Austr. 5 (1950) 80-88. - Felgenhauer i. m. (1955). — Utóbbi telep Ausztriában a gravettinél idősebb, kora azonban (W. 2. második harmada) fiatalabb, mint az ipolyság —parassai lelőhelyeké. 55 Egyes jellemző eszközformák összevetését lásd a 15 —16. képeken. 56 Kromer i. m. 86. — A leletanyag egykorúnak, azonos kultúrájúnak tartható azzal, amelyet R. Pittioni Willendorf I.-ről ismertetett, s amelyben az ipolyság —parassai eszközöknek számos hasonmását látjuk [R. Pittioni, Funde aus Willendorf. MAG LXII (1932) 349-360]. Ez a leletanyag azonban F. Felgenhauer szíves tájékoztatása szerint szintén Willendorf II.-ről származik, — s így számunkra még több lehetőséget adhat az összevetésre. Itt szintén felismerhetők a régibb, középsőaurignaci jellegek, amelyek szórványosan a gravetti kultúrát kísérik. — A senftenbergi leletanyag a magyar lelőhelyeknél (Parassa I—II.) valószínűleg kissé fiatalabb, kulturális megjelölése „középső-késő aurignaci". Willendorf IL'o. rétege viszont már gravetti, fejlettebb és valószínűleg fiatalabb is a mi leleteinknél. Világos tehát, hogy ezeket a W. 2,—ben, de a löszképző szakasz előtt, kulturálisan a fentebb érintett lelőhelyekkel párhuzamban kell elhelyeznünk.