Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: Gótikus kőfaragó műhely Mátyás korában 365-382

tagozatokat is megtaláljuk. Hasonló típust képviselnek a Remterből a Fürstensaalba és az utóbbiból a főpolgármesteri szobába vezető ajtók. A részletformák azonossága alapján nem látszik túlzottnak az a feltevés, hogy a boroszlói városháza és a budai várpalota XV. század második felében lezajlott építkezése valamilyen módon kapcsolatban volt egymással. A közvetlen formaátvételre könnyen nyílhatott lehetőség: Mátyás király kíséretével együtt éppen azokban az években tartózkodott huzamosabb ideig Szilézia fővárosában, amikor az építkezés a legnagyobb lendülettel folyt. A boroszlói nyíláskeretek 1471 és 1481 között készültek, a budaiakat nagy valószínűséggel az 1470—80-as évekre datálhatjuk. Még itt megemlítjük azt, hogy a boroszlói városháza nem először merül fel a budavári palotaépítkezésekkel kapcsolatban. Várnai Dezső hívta fel a figyelmet arra, hogy a budai várkápolna altemplomának bordatípusa a boroszlói városháza boltozati bordái között is megtalálható.

11 A sziléziai formák kisugárzását és a budai építészeti részletek újabb párhuzamát fedezhetjük fel a Lausitz tartománybeli görlitzi városháza bejárati lépcsője melletti kapun — sajátságos módon — ismét Mátyás-címeres faragvány alatt. A magyarországi anyagnak a budavári későgótikus faragványok második csoportjával való összehasonlítása során arra a meglepő eredményre kellett jutnunk, hogy a párhuzamok keresése a középkori Felvidék gazdag építészeti alkotásainál úgyszólván csődöt mond. Az analógiás szálak sokkal inkább keleti irányba vonzzák a figyelmet. Kelet felé nem kellett messzire mennünk, hogy a budavári királyi műhely nyomait megtaláljuk. A pesti Belvárosi templom északi és déli kapuja a lépcsőzetes bélletú pálcaműves kaputípus talán legtökéletesebben kivitelezett magyarországi példája (8. kép) — ugyanazzal a technikai biztonsággal készült, amit a nagy udvari töredéken is megcsodálhatunk. Közvetlen műhelykapcsolatra azonban inkább a Belvárosi templom oratórium-ajtajának kiképzése mutat (1. kép). Első rátekintésre ez utóbbinak a nagyudvari kapuval való összevetése nem látszik meggyőzőnek azért, mert az oratórium bejáratának szemöldökköve gazdagabb, komplikáltabb kivitelű. Azonban a két alkotás keresztmetszeti rajzát (3—4. kép) szemügyre véve feltűnik, hogy profilrajzuk — attól a lényegtelen különbségtől eltekintve, hogy egyiknél a körtetag helyét pálca foglalja el — teljesen azonos. Lux Kálmán az északi és a déli bejáratokat és az oratórium ajtaját az 1470 körül lezajlott bővítési munkákhoz kapcsolja.

12 Az építkezések időpontját még közelebbről segít meghatározni az az oklevél, amely szerint 1482-ben a pesti céhek oltárokat kérnek a maguk számára.

13 Az új oltárok emelése valószínűleg akkor vált lehetségessé, amikor a kapuk építésével egyidejűen a templomot oldalkápolnákkal bővítették ki. A kapuk nem sokkal 1482 előtt, a budavári királyi kőfaragó műhely közreműködésével készülhettek. A formai vizsgálatok Kolozsvárott két nevezetes középkori épületnél kiterjedt rokonsági kapcsolatokat mutattak a budavári anyaggal. Az egyik a Farkas utcai templom, a másik a ferencesek óvári klastroma. A budai nagyudvari kapu pálcaműves felépítésének és vele együtt a profilvonal megoldásának közeli kapcsolatokra utaló rokona a kolozsvári Farkas utcai templom nyugati kapuja (7. kép).

14 A fecskefarkas profilelemnek a hornyokban egy-egy pálcával bővített változata nemcsak a Külső támpillér ablakának (5. kép) kizárólagos specialitása, hanem az impozáns kolozsvári kettős kapu profilornamentikájának is része. Az óvári klastrom részletformáiban a budavári építészeti részletek minden egyes darabja analógiára talál. A nagyudvari kapu a kolozsvári refektórium bejáratával (18. kép) azonos felépítésű. A Külső támpillér ablakkeretét éppen annak a frappáns profilanalógiának (6. kép) a segítségével sikerült rekonstruálni, amelyet ugyancsak a ferences kolostor refektóriumának egyik ablakán sikerült felfedezni (13—14. kép). Ugyanitt az ebédlőteremben elhelyezett felolvasó fülke egyik részletével kapcsolatban említjük meg az eddig kevesebb figyelemre méltatott Halászbástya kőtári ablakkeretet. A szemöldökkő vakmérműves ornamentikájának azonos vonalvezetésű párhuzamát a kolozsvári felolvasó fülke mennyezetén találjuk meg (9—10. kép). Az analógia alapját képező motívum a későgótika díszítménytárának elterjedt kelléke. Megtaláljuk a XV. század végén, a XVI. század elején Észak-Olaszországtól Észak-Németországig, önmagában nem is 370