Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: Gótikus kőfaragó műhely Mátyás korában 365-382

ivódott műhelygyakorlatot. Különösen érvényes ez a tárgyalandó későgótikus korszakban, amelyre éppen a részletformák komplikált megoldása jellemző. Ezzel magyarázható, hogy a budavári töredékek külföldön és Magyarországon felkutatott részletanalógiái nemcsak a későgótika internacionális formakincsére utalnak, hanem szorosabb kapcsolatokra is engednek követ- J keztetni. A továbbiakban a második csoport három rekonstruált nyíláskeretével foglalkozunk. Művészeti kapcsolataik kiderítése kettős célt szolgál. A párhuzamok segítségével egyrészt képet alkothatunk : milyen jellegű volt a palotaépítkezés utolsó, már-már a reneszánsz árnyékában meghúzódó építészeti korszaka, másrészt a központi jelentőségű királyi műhely széles hatáskörének egy sugarát is nyomon követhetjük. Első helyen azt az ajtókeretet említjük meg, amelynek bal felső sarokköve (11. kép) a Nagyudvaron került felszínre.

4 Rekonstrukciója a lábazati megoldás kivételével minden ízében hitelesnek mondható : gyámköves, gazdagon átmetsződő pálcaműves kapu (2. kép). A későgótikában általánosan elterjedt gyámköves típus leggazdagabb változatát képviseli, amely szórványosan a XV. század hetvenes évei körül jelenik meg. A sarokgyámkő elágazásoknál az egyes függőleges tagozatok mintegy tehetetlenül továbbfolytatják útjukat, míg a gyámkŐ vonalát követők lépcsőzetesen egymás mögött elágaznak.

5 Az áthatások és a gyémántmetszéses találkozáspontok megoldása nagy gyakorlatot, precíz térbeli tájékozódást árul el egykori mesteréről. A keret profiljának (4. kép) belső vonala konvencionális : két horony és ferde élszedet között körtetag —- ellenben a külső oldal hármas ékalakban állított lemeztagjai műhelysajátosságot sejtetnek. Ezek a csonka „fecskefarkas", a keret homloksíkjára merőleges lemeztagok hozzák létre a metszéspontoknál a jellegzetes gyémántmetszéses faragást. A nagyudvari ajtókerethez hasonló stílusú az az ablakkeret, amelynek töredékeit a Külső támpillérnél hozta felszínre az ásatás (5. kép).

6 A később ismertetendő analógia alapján készült rekonstrukció nyomán háromosztatú pálcaműves ablak alakult ki, egyenes szemöldökkővel. A középosztó profiljában (13. kép) és a keretköveken a fecskefarkas profilelemnek gazdagabb, teljes példáját találjuk meg. Szerencsésen előkerült egy lábazati töredék is, gyémántmetszéses faragású dobbal. A formák rokonsága alapján nem kétséges, hogy a nagyudvari ajtó és a Külső támpillér ablakkerete azonos épület vagy helyiség díszítő részlete volt. Harmadik helyen olyan ablakkeretet említünk meg, amely már az ásatások előtt is ismert volt. A Halászbástya Kőtár régi anyagában ragadta meg figyelmünket az a vakmérműves díszítésű szemöldökko (10. kép), amelyről az osztók pálcatagos felső indításai árulják el, hogy egykor kétosztatú ablakhoz tartozott. Horváth Henrik katalógusában a kő lelőhelyét a várpalota területén jelöli meg.

7 A szemöldökko vakmérműves díszítését négyzetes mezők alkotják, amelyeknek sarkait átlósan félkörök kötik össze. Az így keletkezett háló belső síkjait három- és négylevelek töltik ki. A lábazati részletek rekonstruálására közelebbi támpont híján a legegyszerűbb megoldásra szorítkoztunk. A szemöldökko kiegészítésének mintájául a kolozsvá ri ferences kolostor egyik ablaka szolgált. A három építészeti részlet egy műhely kezemunkájára vall, azonos időben készült. De mikor? Mátyás király palotájának reneszánsz építkezései a kutatások mai állása szerint nagyobb mértékben 1476 — Beatrixszal kötött házasságának éve — után indultak meg.

8 Kézenfekvő lenne az a feltételezés, hogy gótikus építkezései már az említett időpont előtt lezajlottak. Ennek a hipotézisnek ellentmondani látszik az ismertetett építészeti anyag formai vizsgálata. A magyarországi XV. század végi anyag ismeretében a három nyíláskeretet és a bordatípusokat nyugodt lelkiismerettel a XV. század utolsó évtizedére vagy a XVI. század elejére datálnánk, ha bizonyos körülmények nem késztetnének megfontolásra. Elsősorban az, hogy bár Magyarországon ezek a formák a századforduló körül terjednek el, a király építkezése időben ezeket megelőzhette, sőt mint később látni fogjuk, a formák nagy részét éppen Buda közvetítette az ország többi része felé. A későgótikus építészeti részletek nem datálhatok II. Ulászló idejére azért sem, mert a pálcaműves csoporttal rokon nagy mennyiségű bordatöredék nagyszabású boltozási munkákra, kiterjedt építkezésre vall, ami csak Mátyás király idejében képzelhető el. 367