Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: Gótikus kőfaragó műhely Mátyás korában 365-382

F. TÓTH ROZSA GÓTIKUS KŐFARAGÓ MŰHELY MÁTYÁS KORÁBAN A nagy jelentőségű budavári ásatások 1948—52 között lezajlott szakaszában legnagyobb részben tisztázódott a középkori palota alaprajza. A felszínre került alapfalakon és in situ építészeti részleteken kívül — főleg feltöltési rétegekből — nagy mennyiségű épületplasztikai töredék látott napvilágot.

1 Tanulmányunkban ennek a mintegy 6000 töredéket számláló kőanyagnak egy kisebb csoportját: Mátyás király későgótikus palotaépítkezéseinek maradványait vizsgáljuk meg közelebbről. A budavári ásatásokat megelőzően a palota területéről előkerült emlékanyagnak igen kis százalékát tette ki az a gótikus faragványcsoport, amelyet Mátyás király idejére datálhatunk. Amíg a feltárások nem hoztak nagyobb mennyiségű faragott töredéket felszínre, az időben közelálló Zsigmond- és Mátyás-kori gótikus anyag megkülönböztetése is nehézséget jelentett. 1952-re a faragványok száma közel megtízszereződött s lehetségessé vált a XV. század második feléből származó csoport szétválasztása. Az egész ásatási kőlelet-anyagnak mintegy öt százalékát teszik ki a Mátyás király idejéből származó finomszemcséjű puhamészkőből készült, aprólékos, gondos kidolgozású kövek. Felismerésüket megkönnyítette az, hogy faragásmódjukat a legkésőbbi gótika félreismerhetetlen jegyei fémjelzik. Azok a töredékek, amelyekkel dolgozatunkban közelebbről foglalkozunk, egytől egyig feltöltési rétegekből kerültek elő, másodlagos helyen. Azonban megállapítható, hogy a későgótikus palota törmelékanyagát pusztulás vagy lebontás után nem vihették messzire eredeti helyétől. Ui. feltűnő jelenség az, hogy a szóban forgó töredékek kevés kivétellel a középkori palota Dunára néző, keleti szárnyának területén kerültek felszínre. Közelebbről : főként a kápolna környéki „Külső támpillér" és „Nagyudvar" elnevezésű ásatási területen. Itt látott napvilágot a nagytömegű finoman profilált bordatöredék, nyíláskeret és egyéb építészeti részlet maradványa. A Mátyás-kori gótikus anyag két részre osztható. Az első csoportba az olyan töredékeket soroltuk, amelyek részleteikben kevéssé jellegzetesek, járulékos díszítményként engedelmesen beleolvadnak a későgótika általános formakincsébe. Ide tartoznak az egyszerű profilvonalú, de külső formában díszes: kúszólevelekkel, keresztvirágokkal ékes fiálék, baldachinok, féloszlopfők, konzolok stb. A második csoportot alkotó töredékek legnagyobb része már önmagában, rekonstrukció nélkül is beszédes. Ide a jellegzetes műhelygyakorlatra valló markáns profilrajzú faragványokat gyűjtöttük össze, olyan darabokat, amelyek az összehasonlításra biztosabb alapot nyújtanak. A rekonstrukciós kísérletek folyamán a második csoport töredékeinek összeillesztésével pálcaműves ajtó- és ablakkeretek alakultak ki. Ezek stílusban és faragásmódban az azonos lelőhelyú boltozati bordákkal szoros rokonságot mutatnak.

2 A kettéválasztás esetleg a királyi műhely különböző csoportjainak munkásságát jelzi,

3 de mindenképpen indokolt a feldolgozás mechanizmusa szempontjából is. Ugyanis az ásatási anyag töredékessége miatt arra kellett törekednünk, hogy rekonstruálni tudjunk bizonyos építészeti egységeket (ajtókat, ablakokat stb.). Az első csoportba tartozó faragványok lehetnek ajtóvagy a blaktimpan, szobor feletti baldachin, boltozatot vagy szobrot tartó gyámkő, kandallódekoráció stb. részei. Egyszóval a rekonstrukcióra az egyes részletek többféle — és ennek következtében kevéssé megbízható -— megoldásokat nyújtanak. Mivel a töredékes anyaghoz csak az 365