Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

A fennmaradt, 28 hétre terjedő számadás szerint az építőmühely összes költsége — a számadás készítője által itt-ott elkövetett számolási hibákat korrigálva — 4227 aranyforintot és 59 bécsi dénárt tettek ki. Ismét megemlítjük, hogy az összeg túlnyomó része munkabérre fordított pénz, s csak elenyésző hányada, 3,7% (illetve ha a kádárnak, kötélgyártónak kifizetett összegeket mint részben anyagkiadásokat is ideszámítjuk : 5,5%) jutott építési anyagok vásárlására. Ha az idők során elveszett közbülső négy hét, a jún. 6—27-i bérfizetési vasárnapok kiadásait is számítjuk (s ezt nyugodtan tehetjük, mert az egyes hetek kiadásai közt nincs lényeges eltérés, egy hétre átlag 150 aft esik), az eredmény az, hogy a várépítés 1434. március 8-től október 16-ig tartó építési idénye alatt a munkaszervezet 94

}

5%-ban munkabérekre eső költségei 4800 aranyforintot tettek ki. Az összeg rendkívüli magasságát a következő, szintén pozsonyi vonatkozású adatok érzékeltetik : ugyanebben az évben a város polgárai által fizetett évi adó 2648 aft (az ország fővárosa, Buda évi adója ez idő tájt 4000 aft).

65 Pozsony város háztartásának egész évi kiadása 1437-ben 5456 aft,

66 a pozsonyi átmenő külkereskedelmi forgalom harmincadjövedelme 1440—41-ben 1081,4 aft, 1447—48-ban 3505 aft volt.

67 Nem lehet kitérni az elől a kérdés elől, hogy ezt a súlyos összeget milyen bevételi forrásokból teremtették elő, akkor is, ha a számadásnak a bevételre vonatkozó része nem maradt fenn. A nagyméretű építkezések egész Európában jelentékeny erőmegfeszítést igényeltek anyagi téren az építtetőktől, s a fedezet előteremtése széleskörű szervezőmunkát követelt meg. Ha királyi építkezésről volt szó, nagy summákat jelentett a királyi kincstár számára, s a királyi hatalom rendszerint jelentős terhekre kötelezte azt a vidéket, várost, ahol az építkezés folyt. A nagy dómépítkezések, akár egyházi, akár városi vállalkozások voltak, számos pénzforrást terheltek meg, nem jelentéktelen mértékben: a földesúri jövedelmek, jobbágyszolgáltatások, vám-, révjövedelmek, tizedbevételek egy része az építőműhely igazgatásának pénztárába jutott ; az érsekségek, püspökségek valóságos apparátust mozgósítottak, hogy a vidéken nagy gyűjtéseket rendezzenek az építés céljaira — amint azt pl. a prágai dómépítés mutatja —, a városokban pedig egész Európában, a magyarországiakban is, általános szokás volt, hogy szegény és gazdag polgárok egyaránt hagyományoztak bizonyos — gyakran igen jelentékeny — összegeket végrendeletükben a városi templom építésére. A pozsonyi királyi építkezések pénzfedezetéről főleg 1430—31-ből vannak megbízható adataink, ezek azonban — ha nem is az összegszerűséget, de a költségek előteremtésének módozatait illetően — érvényesek az egész építkezés tartamára. A szükséges összeg egy részét mindenesetre a királyi kincstárból közvetlenül vették kézhez Rozgonyi György vagy István, az építkezésnek a király által megbízott irányítói, directorai. Ezt összegszerűen nem ismerjük. Egy másik módszer volt — amihez Zsigmond a legkülönbözőbb kiadásokkal kapcsolatban előszeretettel fordult, ha pénzre volt szüksége — királyi javak elzálogosítása. Fentebb már láttuk, hogy a Rozgonyiak által a pozsonyi építkezésre kölcsönzött 7403 aranyforint fejében 1430. augusztus 8-án zálogba adta nekik Sempte várát tartozékaival együtt. Az ilyen zálogolások eredménye rendszerint — s ebben az esetben is — az lett, hogy a kölcsönt a király nem fizette vissza, így a birtok átment a zálogbirtokos tulajdonába. Lényegében tehát a semptei uradalom, ráment a pozsonyi építkezésre, s könnyen lehet, hogy még más királyi javak is. 1430-ban aztán új pénzforrás nyílt meg : a pozsonyi pénzverés haszna. 1430. március 6-án ugyanis Pozsony pénzverési jogot kapott a királytól, s ezüstpénzt, ún. ,,quarting"-okat,kezdtek verni, amelyekből kezdetben 400 ért .1 aranyforintot, később rohamosan romlott az értéke. A privilégium kimondja, hogy a pénzverésből és beváltásból származó haszon fele mindenkor a királyt illeti, másik fele a várost, amery azt a „közjót" szolgáló célokra kell, hogy fordítsa.

68 Zsigmond a királyi pénzverési hasznot a várépítés céljaira rendelte, a valóságban pedig a pénzverő egész hasznát erre fordították, mert királyi parancsra a várost illető részt is a Rozgonyiak kezébe kellett fizetni, tekintettel arra, hogy a husziták támadásaival szemben a vagyonos polgárság a vár védelmére szorult. 1430. november 4-én Rozgonyi főispán nyugtát adott a városi kamarásnak, amely szerint a pénzverés kezdetétől összesen 10 000 aranyforintot vett fel e pénzforrásból ,,ad labores domini nostri regis Posonienses".

69 A következő év június 3-án a Rozgonyiak újabb nyugtája szerint 329