Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

határozott nagyságú dézsát értettek rajta. Bécsben „schaff" (schaffei, scheffel), az eperjesi Szent Miklós-templom építésén „scaffia cementi" volt a neve, mindenütt mész tárolására használták. Ara Pozsonyban 14 dénár, Bécsben 7—14 dénár. Hordó eszköz volt a „köböl" (cubulus) amellyel — a számadás szavai szerint — „köveket szállítanak a falakra". E háromféle alkalmatosságból az első két héten 120 darabot említ a számadás (91 scapha, 20 cubulus és 9 doleum), a valóságban nyilván még több volt. Szállítóeszköz volt még a „portatorium" is, amelybői március 28 és április 4-én összesen 38 darabot szereztek be ; árából ítélve (1 darab 10 dénár) ez nem más, mint az a négynyelű malterosláda, amellyel még manapság is szállítják a segédmunkások a maltert. A kubikolást talicskákkal (saybtruhon = Scheibtruhe) végezték, amelyekből április 18-án 20 darabot vásároltak Bécsben. Végül még egy szállítóeszközről ad hírt a számadás, ez a már más vonatkozásban említett kétkerekű taliga vagy kordé (biga), amellyel a kőfaragóműhelyből kies behordták a megmunkálásra váró köveket. A prágai, valamint az eperjesi építkezéseknél is szerepel a „biga", „cum qua lapides educuntur". A követ és a maltert egy felvonószerkezet segítségével húzták fel a falakra, elnevezése : „tyratorium" (Eperjesen tractura, tractum). Több ízben vásárolnak karikákat, csigákat a felvonókhoz (circulus ad tyratorium), valamint két ízben nagyobb kerekeket (rota). Az előzők ára darabonként 8, az utóbbiaké 50 dénár volt. A kötélgyártó pedig állandóan köteleket készített és javított, mégpedig igen nagy mennyiségben — a nyár folyamán 8 mázsa és 12 fontnyit — „ad diversa tyratoria". A felvonószerkezet ábrázolása számos középkori metszeten, miniatűrön látható. Igen erős gerendákból ácsolt szerkezet volt, a fal tetejéről, ahol éppen a munka folyt, derékszög alakban nyúlt ki a mélység felé ; a meghajlásoknál csigákon futottak a kötelek, s a falnál megerősített részen egy vagy több nagy kerék szolgált arra, hogy emberi erővel feltekerjék a mélybe nyúló kötelet, amire a felvonandó súly volt akasztva. Bécsben külön erre a célra felfogadott „Radknecht"-ek kezelték a felvonót. Pozsonyban mindjárt az építkezés kezdetekor volt egy „nagy" és egy „kis" felvonószerkezet, később még több is szerepel. A kovácsok feltehetően a falakba erősített vasrudakat, síneket és a szerszámokat gyártották. Az ő munkájukhoz vásároltak hetente 12—14 „mensura" szenet és 2—3 mázsa vasat. Hogy a „mensura" milyen volt, nem tudjuk, a mázsa azonban a Pozsonyban és Bécsben egyaránt használatos 100 fontos mázsa volt. Bécsben szintén mázsaszámra vásárolták a vasat, ára is ugyanannyi, mint Pozsonyban (240—270 dénár, Bécsben 250—260 dénár), Prágában viszont már sínek formájában. A nyár folyamán összesen 62 % mázsa vasat szereztek be, ami megfelel mai súlyban 35,075 mázsának. A \„szakmunkások munkájának előfeltételeit teremtették meg, s részben az előzőkben említett munkaeszközökkel dolgoztak a napról-napra váltakozó számban felfogadott napszámosok (parvi laboratjores). A hét végén pontosan feljegyezte a jegyző, hogy a hét egyes napjain hány napszámost foglalkoztattak, s bérfizetéskor az állandó munkásokkal együtt fizették ki őket. Rendkívül érdekes, hogy a napszámosoknak is három, egymástól pontosan elválasztott kategóriája dolgozott az építkezésnél, amelyeket a bérfizetés alkalmával gondosan külön kezeltek. Az első kategória napibére 12 dénár volt (csak az első három héten 11), a másodiké 9, a harmadiké 8. A számadás

4 itt nem fedi fel, hogy milyen alapon történt az osztályozás, ki tudjuk azonban következtetni részben a korabeli pozsonyi városi számadáskönyvek, részben a bécsi dómépítkezés számadásainak adataiból, ahol ugyanez az elv érvényesült, s az összegek is pontosan ugyanezek. A 12 dénáros rétegbe tartozók végezték a kőművesek, kőfaragók, ácsok és kovácsok mellett a segédmunkákat, a falrakásnál dolgoztak, a kőfaragóműhelybe be- s onnan kiszállították a köveket, kezelték a felvonószerkezetet, s a maltert készítették. Bécsben'külön „malterkészítő" (mörtermacher) elnevezés is előfordul, 12 dénár bérrel, ugyanez Magyarországon is, pl. a soproni munkabérszabályzatokban. A 8 és 9 dénáros kategóriát már nehéz szétválasztani, — mindenesetre az előzőkkel szemben, akik általában a műhely és a falak körül voltak foglalkoztatva, főleg a durvább külső munkákat végezték, tehát a homok és mészkő kitermelésénél, a kőtörésnél segédkeztek, a követ, homokot stb. a szekerekre és azokról lerakták, kubikoltak, vizet hordtak, és így tovább. A napszámosok hada nyilván Pozsony és a környék mezővárosainak, falvainak nagyszámú zsellér, pauper elemei közül verbuválódott, ahogy pl. a pozsonyi városi erődítési munkálatokra is Dévény325