Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363
akadályozni, hogy az elvegye feleségül a város egyik patrícius családjából, a List-családból származó lányt. 16 Konrád tehát 1437-ben is a „királyi kőfaragók mestere", Pozsonyban telepedett le, fia is él a városban. Ezzel vége is szakad a kőfaragómesterről tudósító adatok sorának. Családnév egyetlen helyen sem szerepel. Mégis miből következtette Hoffmann Edit a Lichtenfelser családnevet? Abból, hogy a pozsonyi telekkönyvben az 1440-es években szerepel egy Lichtenfelser Henrik nevű kőfaragó, s ez talán azonos lehet Konrád mester Henrik nevű fiával. Ez azonban, enyhén szólva, megalapozatlan feltevés, mert egyrészt semmi nem bizonyítja, hogy Konrád fia Henrik kőfaragó volt, mint apja, másrészt semmi nem támasztja alá, hogy Lichtenfelser Henrik apja Konrád "[mester volt. Az ismert hiteles adatok tehát nem tartalmazzák a királyi építő mester családnevét. ['•••'.•,/"•:•••' Annál inkább bizonyítható, hogy az előbbiekben megismert személy azonos a szóban forgó építési számadás Erlingi Konrádjával. A bizonyítékot egy, az Országos Levéltárban található, a Pozsony város polgárai által fizetett bordézsmáról készített 1435. évi jegyzék szolgáltatja. 17 Keletkezéséről (ez sem mellékes az építési számadás keletkezésének körülményeit illetően) a következőket kell tudni : a pozsonyi bortizedeket ebben az évben a királyi vár s az ott tartózkodó király és kísérete eltartására szedték be. Zsigmond ugyanis ez évben február közepétől május közepéig, s szeptember derekától november derekáig, sőt néhány napra még decemberben is Pozsonyban, a várban tartózkodott. 18 Az intézkedést az indokolhatta — amint az egy 1435. évi oklevélből kitetszik 19 —, hogy az előző évben Zsigmond ott-tartózkodása alatt a király asztala számára lefoglalt borokkal számos visszaélés történt. Ennek megfelelően a tizedszedést a pozsonyi főispán irányította. Valóban, a 2420% akó tizedjövedelemből 1766% akó a király asztalára s a vár szükségletére jutott. 20 A lényeges most már az, hogy az 1435-i pozsonyi dézsmajegyzéket ugyanaz az írnok készítette, aki a kérdéses építési jegyzéket. Az írás azonossága elvitathatatlan (2. kép). Ebben a tizedjegyzékben szerepel egy tétel : „Magistro Conrado lapicide de mandato domini Imperatoris" adnak a tizedjövedelemből 3 hordó, azaz 90 akó bort! Egy alábbi tételben pedig : „pro sustentatione castri Posoniensis" 133% akót. A két — levéltárikig is azonos provenienciából, egyaránt a Rozgonyi-féle oklevelek, jegyzékek stb. közül származó — egyazon személy által készített számadás, ill. jegyzék összefüggései egyszerűen rekonstruálhatók. Annál is inkább, mert az írnok személyéről is megtudunk közelebbit. Ugyanez a kéz írta le azt a megegyezést, amely 1436 körül Guti Országh Mihály és a Rozgonyiak közt jött létre, s ugyanebben az oklevél-csoportban található. 21 Vagy arról az írnokról van sző, aki az 1434. évi pozsonyi adókönyvben „JanuscK dyak de Castro" néven szerepel, 22 vagy — s ez még valószínűbb — azzal az András litteraiussal azonos, akit a számadás 26. vasárnapi elszámolása szerint a királyhoz küldtek, ugyanis éppen ettől a héttől fogva egy másik írnok veszi át a számadás vezetését, majd a 32. vasárnapon ismét az eredeti írás jelenik meg. A jegyzékek írója tehát nyilván Rozgonyi főispán írnoka volt. Minthogy már láttuk, az építési számadás 1434 és 1437 közé tehető, a bordézsmajegyzék pedig 1435. szeptember 20—október 28 közt készült, a két forrás vagy azonos évben, vagy egymáshoz közeli években keletkezett. A mindkét jegyzékben szereplő Konrád kőfaragó építőmester azonos személy, ugyanaz, aki már a korábbiakban ismertetett adatokban szerepelt mint a pozsonyi királyi építkezések vezetője, s a családneve kétségtelenül Eriinger és nem Lichtenfelser. Az építési számadás tehát a pozsonyi királyi vár építésére vonatkozik. A pozsonyi várépítkezéseket — mint látni fogjuk — általában Rozgonyi István és György főispánok irányították, érthető, hogy a számadást a várhoz tartozó írnok készítette, mint ahogy ő volt az 1435. évi, a királyi vár számára történt dézsmálás jegyzője is. Most már azt is tudjuk, hogy a számadás egyik tételében (26. vásárnap) szereplő „dominus Georgius", aki a királyhoz készülő futárnak 10 aranyforintot utalt ki, nem más, mint Rozgonyi György. Az eddigieket megerősíti egy további személy kilétének megfejtése. Már említettük, hogy az építési számadás fenntartotta a király megbízottjának, a munkák „sollicitator"-ának nevét : Kakas János. A személy két ízben is szerepel a pozsonyi levéltár okleveleiben az 1430-as években, először Rozgonyi György egy levelében, jelentéktelen közlések közt (Kakas Janusch), itt nem tudunk meg közelebbit róla, annál inkább Zsigmond királynak egy 1437-i okleveléből. Eszerint 317
