Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

méretű fogazott penge, amely e felső réteg kultúrája és a keleti gravettien kapcsolatára enged következtetni.

82 Analógiái fiatalabb lelőhelyeken ismertek,

83 s adataink azt mutatják, hogy a W. 2—3. előtt nem fordul elő.

84 A legfontosabb eszköztípus azonban az összefüggések szempontjából két gravett-hegy, ezek méretükkel, megmunkálásukkal felülmúlják nyíltszíni gravetti lelőhelyeink típusait. Különböző helyekről ismert hasonmásaik egészen bizonyossá teszik, hogy a Szeleta felső rétegének kultúrája későaurignaci—keleti gravetti behatásokat kapott, feltételeztük azonban, hogy esetleg korábbi, más irányú behatás volt ez, mint amelyhez nyíltszíni lösztelepeink tartoznak. Ezek, valamint több paleontológiái adat is arra mutat, hogy a Szeleta különleges csoportja már a W. 2-re esik. Az az elgondolás, hogy az egész magyar, bükki solutréi kultúra az aurignacinak csupán egy helyi csoportja lenne,

85 további vizsgálatra szorul ugyan, de alig valószínű. — További problémát jelent a nyárfalevél alakú hegyek kultúrájának, a „moraványi típus"-nak helyzete, ennek megoldását ez eddigi bizonytalan adatok után talán a legújabb szlovákiai ásatásoktól (Vlckovce) várhatjuk. A Würm 2—3. időszakot teljes egészében és a legnagyobb területi kiterjedéssel a gravetti kultúra foglalja el, s ezt állíthatjuk annak ellenére, hogy nyíltszíni, W. 2. löszben fekvő telepeink, településnyomaink feltáratlanok. Nincs kielégítően feltárva Ságvár sem, első és viszonylag legjobban ismertté vált lösztelepünk, amelynek kormeghatározása számos ásatás, az újabb feldolgozás, a keleti gravettien hazai megállapítása, kisebb szelvény vizsgálat alapján sem tisztázott, — s ha sajátságos kulturális helyzete esetleg nem, rétegtani helyzete egyik kulcsa a gravetti kultúra kérdéseinek. A kulturális problémák megoldását elsősorban az nehezíti meg, hogy ennek a rendkívül hosszú ideig élt és változatos műveltségnek telepeit kevés leletanyag alapján vethetjük össze a környező területekével. Lelőhelyei — eltekintve a Duna—Tisza közének néhány kisebb településnyomától — egyelőre a Dunántúlon és a földrajzilag hozzá kapcsolódó Duna-könyök vidékén, az ország nyugati felében ismertek. Tárgyi leletanyaguk azonban nem tartható egyöntetűnek. Két jellegzetes lelőhelye, Ságvár és Pilismarót bizonyos eltérést mutat, egyik inkább a keleteurópai nagy telepekhez, a másik bizonyos mértékű Kosztyenki-jelleggel a csehszlovák—osztrák terület lelőhelyeihez kapcsolódik. Az eddigi vizsgálataink alapján koruk is eltérő lehet. Azok a tipológiai összevetések, amelyek az utóbbi időben Ságvárt érintették, valószínűvé teszik, hogy ez a telep csupán egyes, a gravetti körben különálló lelőhelyekkel állhatott kapcsolatban, — míg a fiatalabb Duna-kanyar vidékiek inkább a szlovák, morva, jellegzetesebb alsó-ausztriai telepekhez kapcsolódnak. Ságvár — és vele együtt Dunaföldvár, Szeged—Öthalom — későaurignaci, kevéssé jellegzetes gravetti, amelynek leletei között azonban a keleti hatások szinte jobban ismerhetők fel, mint az északibb Duna-kanyar vidéki lelőhelyeken. A délibb településeken kifejezett Kosztyenki-jelleget nem találunk, annak ellenére, hogy egészben keleti eredetük kétségtelenül bizonyított. Ságvár későaurignaci, atipikus gravetti műveltségű telepének felső rétege a korábban feltételezett időszaknál

86 szerintünk esetleg fiatalabb időszakra helyezhető, amit véglegesen azonban csak talajtani módszerű, a mélyebben fekvő rétegeket is érintő vizsgálat bizonyíthat. — Ha a kulturális, népességi összefüggéseket mérlegeljük, nem utolsó sorban hasonlóságát a langmannersdorfi aurignaci—gravetti, szintén különálló jellegű telephez, arra a következtetésre jutunk, hogy Ságvár kultúrája a későaurignacinak egy elkülönült csoportjáhoztartozhat, — vagy átvéve Fr. Brandtner feltevéseit, a lelőhelyet téli szálláshelynek gondoljuk, amelyhez hasonlók többször vezethetnek újabb kultúra-fácies felállításához.

87 Ságvár két kultúrrétege között a régibb kutatás semmiféle, az eszközformákban megnyilvánuló eltérést nem tapasztalt, az alsóbb kultúrréteg gazdagabb, a telep ugyanazon népcsoport visszatérő lakóhelyének látszik. Ugyancsak két, bizonyára visszatérő népesség telepének gondoljuk Szeged— Öthalmot, ahol a kultúrrétegek szintkülönbsége alapján nagyobb korbeli eltérésre sem gondolhatunk. Az eszközök formai jellege azt mutatja, hogy mind ez a telep, mind pedig Dunaföldvár ugyanazon kultúrához, egyben valószínűleg Ságvárhoz tartozik. Önként adódó feltevés, hogy e lelőhelyek alapján DK—ÉNy irányú vándorlásra gondoljunk. Az összekötő lelőhelyeken pedig, Dunaföldváron és Szeged—Öthalmon a bőségesebb leletanyag is hiányzik, azonban valószínűleg nem tévedünk, ha a villányi

88 és az újabb zalaegerszegi

89 nyíltszíni paleolit-nyomokat szintén 30