Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

„szeletien", amelyet Fr. Prosek foglalt össze,

70 három fokozatával valószínűleg egy és ugyanazon „dunántúli csoport" (Jankovich-barlang, — ott a Dzeravá Skála) különböző fejlődési fokozatait jelzi. Jelentős az, hogy a Dzeravá Skálával jellemzett középső szeletien a W. 2. bázisán fekszik, amely után a kultúra felső fokozata a W. 2-be helyezhető, — ez azonban már egy másik csoportot képezne.

71 A „szeletien" tehát csupán keretmegjelölés, amely magában foglalja a közép-európai levélhegyes kultúrákat, a presolutréi jellegűeket éppúgy, mint a solutréieket, moustiéri színezetű csoportját és a Szeleta-körét, de számos esetben kétségtelenül megtévesztő.

72 A szlovák korai „szeletien" fokozat eszközei között kifejezetten moustiéri típusok tűnnek szemünkbe, s mellettük háttérbe szorulnak azok a levélalakú hegyek, amelyek inkább a dunántúli jellegűek előzményének tarthatók, mintsem a Szeleta ún. protosolutréi eszközeihez hasonlónak. Űgy látszik, hogy a két azonosnak vélt fokozat eltérő jellegű, eredetű. A középső fokozat megfelel a Jankovichbarlangi és a hozzá kapcsolódó lelőhelyek kultúrájának, s talán ennek a csoportnak északabbra jutott, fiatal fokát jelzik a morva terület levélhegyei, amelyek újabban rétegtanilag is bizonyítani látszanak azt, hogy a „szeletien" a W. 2—3. interstadiálisban is élt.

73 Annak a kultúrának, amely a szlovák nyíltszíni lelőhelyekről mint korai fokozat ismert, az újabban előkerült hontbabati levélhegyekben látjuk hasonmását, azonban a második fokozattal együtt eltérőnek tartjuk a Szeleta körének kultúrájától. Különállónak kell tekintenünk a Szeleta-barlang felső rétegének aurignacival és gravettivel kevert levélhegyes anyagát, amelynek hasonmását a környező területekről nem ismerjük.

74 — Anélkül, hogy itt a szeletien kérdéseivel behatóbban foglalkoznánk, a következőket szükséges tovább vizsgálandó kérdésként felvetnünk : a Szeleta „Hochsolutréen"-je, felső rétegének kultúrája a Kárpát-medence más, hasonló iparától eltérő, különálló, területileg is elkülönültnek tűnő csoportot alkot. Úgy látszik, hogy a dunántúli kultúra, amelyet fejlettebb presolutréennek nevezhetnénk, valamint a szlovák terület „szeletien"-je ettől különálló műveltség, fokozataiba a korai, többször még erősen moustiéri jellegű hegyek tartoznak. Moravány— Dlhá mind ettől, mind pedig a dunántúli csoport lelőhelyeitől eltérő jellegű, egyes adatok szerint esetleg fiatalabb. A magyar felső solutréi kultúra, amelynek ez a speciális formája egyetlen lelőhelyünkön ismert — figyelembe véve a nála idősebb levélhegyes kultúrák rétegtani—kronológiai helyzetét — már a W. 2. löszképző fázisának kezdetén élhetett, sőt talán még tovább is fenntarthatta magát. Feltételesen ezzel azonos fokozatba helyeztük „késősolutréi" leleteinket, s a fokozatot töröltük a régebben egységesen fejlődöttnek látszó periódusok sorából.

75 A magyar területnek ettől eltérő jellegű levélhegyes kultúrái a „dunántúli csoport", az újabb Hont környéki nyíltszíni levélhegyek, és végül a Petőfi utcai nyárfalevél alakú hegy, amely Moravány—Dlhá analógiája. Ha a keleti gravettien megjelenését, elterjedésének módját, a keleti behatások által okozott kulturális változást figyeljük a W. 2. idején, feltehetőnek látszik, hogy a szeletai solutréi jellegű kultúra fejlődése, elkülönült helyzete összefüggésben állhatott azokkal a körülményekkel, amelyekkel ez a korszak történeti téren jellemezhető. A Szeleta felső rétegének megismerését azonban megnehezíti a kultúra egyedülállósága, kronológiai vizsgálatának hiánya, — ezzel együtt az egész levélhegyes kultúra-komplexum felső korhatárának tisztázatlansága. A gravetti és a solutréi kultúra egymáshoz való viszonyáról már J. Bayernek voltak bizonyos megfigyelései, amikor néhány bifaciális eszköz alapján Willendorf alsó rétegeit a magyar protosolutréivel, az 5—9. rétegeket a fejlett solutréivel állította párhuzamba.

76 Nem lehetetlen, hogy ez a behatás, mint a fiatalabb Dőlni Vestonicében is, a morva fiatal korú „szeletien"-ből származott, vagy esetleg a „dunántúli csoport" továbbfejlődő műveltsége sugárzott ki az alsó-ausztriai és morva terület felé. — A levélhegyes kultúra elterjedése a Kárpát-medencében elég nehezen kísérhető figyelemmel, a bükki „Hochsolutréen" vándorlására, a Bükkön kívül eső területen való elterjedésére pedig ezen belül is igen kevés adatunk van. Területünkön a Szeleta felső rétegéből ismertekhez hasonló eszközt csupán Szob—Öregfalu dűlőből ismerünk, az azonban bizonyos formai eltérés mellett egyelőre csak szórványleletnek látszik.

77 Moraványról szintén ismerünk olyan levélhegyet, amely esetleg a bükki műveltséggel való kapcsolatra enged következtetni.

78 Ezek a nyomok azonban közel sem elegendők ahhoz, hogy a különleges csoportnak vándorlását kimutathassuk. Valószínű, hogy a solutréi jellegű kultúrának egy a szeletai körtől eltérő csoportja volt az, amely