Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

csakhogy a lovagalak elkészítése már meghaladta erejét. A svájci Stein a. Rheinben előkerült gazdag csempelelet egyik példánya szamárhátíves keretrendszerével és az alakok finom plasztikájával (102. kép) egyenértékű társa díszkályhánknak ; bár architektonikus részletei sematikusabbak, valószínűleg már a század végén készült.

43 A Molthein által közzétett sárkányölős csempe

44 készítője is fülkébe helyezett lovagalakos megoldással próbálkozik az 1500-as évek körül, de kompozícióját a csempelap átvágásai már erősen lerontják (103. kép). Hogy a budai lovagkályha mestere mennyire erős hatássalTvolt közép-európai társaira, azt a fent idézett összefüggések mellett egy további másolat is alátámasztja. Ugyancsak a Figdor-gyűjteményben szerepelt az a XV. századi zöldmázas csempe,

45 amely első pillanatra önálló alkotásnak tűnhet (104. kép). Jobban megvizsgálva észrevesszük, hogy készítője a budai lovagcsempe figuráját nyomta le negatívja számára, s csak a lovag felső testét változtatta meg a körkompozíciónak megfelelően. (Valószínűleg nem is a teljes csempét, hanem csak a birtokában levő töredéket használta fel a negatív elkészítéséhez.) A svábországi anyag legszebb kályhája — és kapcsolatai — viszont fontos adatokat nyújt az oroszlános csempe elterjedésére. A ravensburgi kályha

46 (Stuttgart, Schlossmuseum) felső része eredeti formájában maradt fenn (105. kép). A csempék készítésénél a fazekas a meglevő dúcokat csak részben használta' fel ; egyes részleteket kivágott, hihetőleg azért, mert eredetileg más megrendelők címerei szerepeltek ott. Mivel egyik csempesorán III. Frigyes alakját láthatjuk, Pazaurek a kályha készítésének idejét a XV. század közepére helyezi. Az oromzaton a budai kályha oroszlános csempéjének másával találkozunk. Ez a típus több gyűjteményben szerepel (Figdor-gyűjt. 106. kép ; Stuttgart, Landesgewerbemuseum ; uo. magángyűjteményben

47

), részleteiben kisebb-nagyobb eltéréssel, ami arra utal, hogy többfajta negatívot használtak. Pazaurek által összegyűjtött variációi mellett e típust találtuk meg egy zürichi leletben

48 (107. kép), de Stein a. Rhein fent említett csempéi között is előfordul egy variációja.

49 Utóbbinak képét nem közölték ; a leírás szerint a zöldmázas csempét kettósfarkú oroszlán alakja díszíti, bal mellső lábával egy tölgy törzsét fogja át, míg jobb lába egy ágon nyugszik. Egy ágcsonkon rágcsáló mókus, a fa koronáján bagoly ül. Egyező, de nagyobb méretű példányát ugyanebben a városban találták meg. A felsorolt példányok és a budai csempe összehasonlítása után megállapíthatjuk, hogy a budai darab még az első variációk közé tartozhat, kidolgozásában, a későbbiektől eltérően, korrigálásnak, stilizálásnak nyoma nincsen. Véleményünk szerint a budai kályha mestere azt a negatívot készítette, amelyiken az oroszlán alatt sziklás talaj ábrázolás látható. A keretelés levélsora (73. kép) egyező kivitelben fordul elő a 6. típus szamárhátívének díszítéseként (82. kép). Később a kályha kivitelezését végző fazekasmester talán e negatívot (amely esetleg megsérült) csak középső részének meghagyásával használta fel ós új keretelést (az eredetinél jóval gyengébb kivitelben, 72. kép) készített. A budai kályha alsó sorában szereplő griffmotívum is gyakori a közép-európai csempeanyagban, de közvetlen hatásokról már nem beszélhetünk. Egy zürichi lelet,

50 amely a publikált 109. kép. Az erfurti kályha. 1473