Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

J A nyéki műhely, amely minden bizonnyal a királyi nyaraló közelében, a település ma még ismeretlen helyen fekvő gazdasági épületei között munkálkodott, a királyi építkezéseket látta el kályháival. Tevékenysége a XV. század második és harmadik évtizedére eshetett, amidőn az egyre nagyobb méreteket öltő építkezések szükségszerűvé tették, hogy — bizonyára több mester vezetése mellett — egy állandó műhely elégítse ki az egyre fokozódó igényeket. ; A nyéki műhelyhez köthető II. csoport leletanyaga a legbővebb, — csempetípusok és a darabszám tekintetében egyaránt, s «éppen ez a műhely használja ki az ólommázak adta színlehetőségeket is a legjobban. Az ismert és a középkori csempéken gyakori zöld, sárga és barnás színek különböző variációi mellett két új mázfajtát, illetve színhatást is alkalmaz : az egyik a vasoxiddal elért csokoládébarna, néha majdnem lilásfekete szín, a másik ennek ellentéte a fehér. Az utóbbi színt két különböző módon is megpróbálták megközelíteni. Egyrészt fehérre égetett cserepet használtak minden máz nélkül (s hogy e példányok nem félkész darabok, azt kiégett füstös hátoldaluk bizonyítja), máskor a fehér cserépre oxiddal nem színezett átlátszó mázanyagot vittek fel, azaz a mezza-WMJolika eljárást alkalmazták. Természetesen egyik esetben sem értek el tiszta fehér színt, hisz első esetben a cserépanyag, a második esetben pedig a máz szennyeződése csak szürkésfehér-sárgásfehér színt eredményezett. Valószínű, hogy a műhelyt technikai törekvésében az vezette, hogy láttak majolika tárgyakat, de az ónmáz készítését nem ismerték, — így csak az eljárás előzményéig, a mezza-majolika technikáig jutottak el. Az utóbbi eljárás se gyakori a XV. századi európai műhelyekben, hazánkban pedig e műhelyt kivéve Zsigmond korában senki sem alkalmazta. Most sem arról volt szó, hogy a technika olasz fogásait (fehér alapon többfajta ólommázzal színhatások elérése) vették volna át, s éppen ez a körülmény *Waonyátja,-fe0gy«€i^ beszélhetünk közvetlen olasz műhelyhatásról. A nyéki királyi műhelyben valami jelentősebb történt, a kerámiaműhelyek fejlődési irányának felismerése : törekvés a majolika-eljárás lényege, a fehér mázhatás felé. Talán nem véletlen, hogy még ugyané század folyamán ismét Budán királyi műhely teszi meg a következő lépést : a majolika-eljárás alkalmazását (Mátyás műhelyének kezdeményező szerepét Voit Pál kutatásai világítják meg).

15 Bizonyosra vehető, hogy á III. csoportban összefoglalt csempetípusok is (53—55. kép) a nyéki műhelyben készültek, hisz a várábrázolásos csempe áttört példányát az eredeti negatívból nyomták ki. A mérműves felépítéssel bővített nagyobb csempén is azonos elemek tűnnek fel, csak míg az első esetben talán Zsigmond várépítő tevékenységének sajátos hangulatú szimbólumát látjuk, az utóbbin inkább a középkori templomhomlokzatok kéttornyos, középső timpanon alatt rózsaablakkal ellátott rendszere ihlette mesterünket. A különös módon megszerkesztett csempe a legjobb bizonyítéka annak, hogy a budai mesterek a körülöttük zajló sokrétű művészi tevékenység hatása alatt milyen újszerű és egyéni hangú műveket hoztak létre.

16 A korszak következő két csempecsoportja a budai udvar életének másik jellemző oldala felé fordítja vizsgálódásunkat. A sellős és sárkányos csempék (56—57. kép) is a heraldikai stilizálás jellegét viselik és a címerábrázolások mégjobban uralkodnak. A IV. csoport 4. típusán (59. kép) előforduló sas értelmezésénél a brandenburgi jelvény helyett (amely a négyeit címerpajzsban gyakran szerepel) inkább az egyfejű birodalmi sasra gondolunk, amelyet Zsigmond római királlyá választása után (1410—-11) használt. A sárkányrend szereplése mindenesetre e csoport korát is 1408-nál későbbre engedi helyezni; a cseh oroszlán hangsűlyozottabb megjelenése a prágai koronázásra (1420) utalhat. Főleg az V. csoport csempéi jellemzik az utolsó lovagkirály udvarának levegőjét, Zsigmond címeradományozási szenvedélyét és az oligarcha szövetségek nagy súlyát. Egyrészt az ismeretlen sárkányrendes lovag címere és a Cillei-címer utal a király — vagy talán, a királynő — szűkebb környezetére, másrészt a datálás szempontjából fontos Pálóezi-címer (68. kép). Pálóczi György esztergomi érsek (1423—39) a király legszűkebb környezetébe tartozott és szereplésére jellemző, hogy 1430—34-ben, Zsigmond évekig tartó külföldi útja alatt (császárrá koronázás és bázeli zsinat) az országos tanács ólén az érsek kormányozta az országot négy társával.

17 Hatalmát mutatja, hogy 1434-ben a király rendeletére a koronát, amelyet addig Gara Miklós nádor őrzött, ennek halála után az érsek kezébe adták át.

18 így az V. csoport kályhájának készültét az 1423 és 1437 közötti évekre, Zsigmond uralkodásának végére tehetjük. 251