Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona 191-210

ugyanis László király az oklevelek szerint a szép kun nők kedvéért a margitszigeti kolostorba záratta.

85 Ezt az azonosítást már Radványi elvetette.

86 Izabella, ha nem is közvetlen férje halála (fl290) után — ahogy Radványi hitte —, de 1299-ben visszatért hazájába.

87 Haláláig (1304) ugyanabban a nápolyi kolostorban élt, ahol egy ideig sógornője is, V. István leánya, Erzsébet, margitszigeti fogságának egykori megkeserítője. Radványi a margitszigeti koronát IV. Béla Szabina lányának, Mózes nádor özvegyének tulajdonítja, aki végrendeletében birtokait a margitszigeti apácáknak hagyományozta.

88 Radványi szerint a koronát tartalmazó sír mellett két oldalt keresztben egy-egy apácasírt találtak.

89 Ezeket Szabina lányai sírjának tartja, akik az okleveles adatok szerint kolostorban éltek. Kubinyi ezekről a sírokról nem ír és az alaprajzon sem tünteti fel a koronát tartalmazó sírra merőleges sírokat (2. kép 1). A későbbi kutatás szerint kétséges ugyan, hogy Szabina IV. Béla leánya volt,

90 de mint a királyi családdal rokon előkelő nő, esetleg az azonosításnál számításba jöhetne. Az okleveles adatokból azonban nem tűnik bizonyosnak, hogy Szabinát a margitszigeti apácakolostor templomában temették el. 1281-ben valóban megerősítteti férje végrendeleti intézkedését, amelyben az a margitszigeti apácáknak birtokokat juttat,

91 de a kilencvenes években a budavári minoriták közelében begina-házat alapít és azokat pártolja.

92 Sajnos a kutatást megnehezíti az, hogy az Árpád-házi királyi család több nőtagjárói nem tudjuk : hova temették el. Nem tudjuk hova temették el III. Endre első feleségét, Fennenát, aki valószínűleg 1295-ben halt meg.

93 III. Endre anyja, Moroisini Tomasina, a krónika szerint Magyarországon halt meg mérgezés következtében.

94 Még leginkább V. István felesége, Kun Erzsébet jöhetne számításba, akiről Ágnes királyné 1295-ben már mint nem élőről emlékezik meg.

95 Wertner szerint legvalószínűbb, hogy a margitszigeti kolostorban halt meg.

96 Okleveles adatunk azonban nincs erről. A koronát V. István személyéhez biztosan kötni nem tudjuk. Tehát keltezéséhez sem kaphatunk segítséget. Ebben a kérdésben is igen megoszlottak a vélemények, a XIII. század második fele

97 és a XIV. század második fele

98 közti időszakra vonatkozólag. Többen a liliomdíszt az Anjoukkal hozták összefüggésbe,

99 ennek azonban — láttuk — korábbi előzménye van, megjelenését Magyarországon nem kell az Anjouk XIV. századi történeti szerepével magyaráznunk. A korona csuklószögeinek levél díszét a koronánál későbbi hozzátételnek is tartották,

100 sőt az egész korona készítési idejét a XIV. század végére tették.

101 A levéldísz a korona liliomaival egykorúnak látszik és a későbbi keltezést szintén nem feltétlenül indokolja, mert XIII. századi és XIV. század eleji koronaábrázolásokon fordul elő.

102 Liliomaihoz is — mint láttuk — leginkább két XIII. századi korona liliomai hasonlítanak. A korona valószínűleg a XIII. század végén készült. A margitszigeti apácakolostor az Árpád-házi királyi családdal állt közvetlen kapcsolatban, a XIV. században az Anjouk idején korábbi jelentőségét elvesztette. Ezért kell elsősorban arra gondolnunk, hogy a korona — méretét és a vele együtt előkerült tárgyakat is figyelembe véve — elsősorban az Árpád-ház valamelyik nőtagjáé lehetett. JEGYZETEK 1 Luczenbacher J., Margitsziget. Szerelmey M., Magyar hajdan és jelen c. műben Pest 1847, 46 — 47. '.— Radványi I., Margitsziget története. Pest 1858, 96—109. — Kubinyi F., Margitsziget műemlékei. Arch. Közi. II (1861) 19-22. - Rupp J'., Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Pest 1868, 80. - TörsK., Margitsziget. Pest 1872, 5053. — Őri G. Oy., Margitsziget történelme. Kassa 1875, 122-124. - Osváth Oy., Szent-Margitsziget hajdan és most. Budafok 1901, 26, 34. 35. 2 Bock: Mitth. d. kkCC (1867) 99-100. Czobor B., III. Béla és hitvese halotti ékszerei. Megjelent : Forster Oy., III. Béla magyar király emlékezete. Bp. 1900, 221-223. Divald K., Budapest művészete a török hódoltság előtt. Bp. é. n. 44. — P. AlcsutiK., Régi magyar ékszerek. Bp. 1940,19 — 20. 3 Varjú F.: MM (1933) 270. - Domanovszky S., Magyar művelődéstörténet. H. n. é. n. I. köt. 183, 624. — J. Deér, Der Kaiserornat Friedrichs IL Bern 1952, 18. — P. E. Schramm, Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. III. köt. Schriften der Monumenta 202