Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona 191-210

VATTAI ERZSÉBET A MARGITSZIGETI KORONA Az 1838 tavaszán pusztító nagy pesti árvíz apadása után a margitszigeti domonkos apácakolostor templomának romjai közül ékköves, gyöngyös korona került elő. A múlt század közepétől helytörténeti leírások

1 ismételten megemlékeztek arról, hogyan fedezték fel a koronát a romok közti sírban és találgatják, vajon ki viselte egykor. Néhány történeti név felmerült, így V. Istváné is, de a sír egykori tulajdonosáról egységes vélemény nem alakult ki. A koronát művészettörténeti szempontból is vizsgálták és személyi azonosítások helyett stílusa alapján próbálták meghatározni korát.

2 Ujabban a margitszigeti korona V. István koronájaként szerepel.

3 Ezért szeretnénk az egész leletet megvizsgálni, anélkül, hogy a fenti kutatási szempontok bármelyikét mellőznénk. A helyrajzi ismertetések közül három szerző műve érdemel különösebb figyelmet : Luczenbacher leírása 1847-ből, Radványi 1858-ban megjelent, a Margitsziget történetét tárgyaló könyve és Kubinyi 1861-ben írt dolgozata.

4 A későbbi szerzők ugyanis a tőlük átvett adatokat idézik vagy azokra hivatkoznak. Egyúttal felhasználjuk a korona eddig ismeretlen leltári adatait is,

5 amelyek kiegészítik eddigi ismereteinket. Sajnos ezeknél az alkalomszerű feltárásoknál a szakértelem és pontos megfigyelés hiányzott. így a szemtanúk utólagos elbeszélése alapján készült leírásoknál csak gondos mérlegeléssel tudunk az egymásnak olykor ellentmondó híradások útvesztőjében eligazodni, A koronát tartalmazó sírt 1838 tavaszán József nádornak, a sziget akkori tulajdonosának kertészei találták meg.

6 Veszelovszki segédkertész fedezte fel, de egyedül felbontani nem tudta. Az odasiető Tószt főkertész és a szigeti munkások ásták ki. Radványi elbeszéléséből úgy tűnik, mintha a tárgyak rögtön múzeumba kerültek volna.

7 A leltárkönyvből azonban tudjuk, hogy a korona, több más margitszigeti lelettel, továbbá az alcsuti Vérszentgyörgy-pusztán talált régiségekkel együtt csak jóval később, 1847-ben, József nádor (f 1847. jan. 13.) hagyatékaként került a Nemzeti Múzeumba.

8 A leltár először a margitszigeti Boldogasszony templomban az oltár evangéliumi oldalán felfedezett öt faragott „fövénykővel kirakott" sírból származó tárgyakat sorolja fel : az ékköves gyöngyös, „arannyal futtatott" ezüst pártát (koronát) egy kis kalcedon-köves arany gyűrűt, továbbá elporladt, aranyozott ezüst csipkemaradványt. Ezután leltározták azokat a tárgyakat, amelyek ugyanennek a templomnak északi oldalfala alatt kerültek elő : a három bizánci arany érmet, egy arany gyűrűt ós vas sarkantyút. A harmadik tételben a következő tárgyak szerepelnek : a templom tornyában talált rézolvadékok, a romok közül előkerült csontfaragványok, üvegtöredékek, csúcsos üvegfedő, rézgombok és betűk, vastöredékek, faragott márvány töredékek és két pelikánnal díszített tégla. Sajnos, Hlct illeti* csak a korona van meg, a többi tárgy elpusztult, vagy nem azonosítható ! A leltári adatok szerint tehát a koronával együtt kis kalcedon-köves arany gyűrű és csipkemaradvány került elő. A templom északi oldalfalánál felfedezett tárgyakban — bár a leltárkönyv nem közli, hogy szintén sírból származnak — a Radványinál ós Kubinyinál is leírt, helyrajzilag pontosan egyező, un. görög lovag sírjának mellékleteit ismerhetjük fel.

9 Ebben a sírban a bizánci érmeken, gyűrűn és sarkantyún kívül még kard is volt.

10 A leltári napló Jeírása bár meglehetősen szűkszavú, de a különféle lelőhelyekről származó tárgyakat határozottan elkülöníti egymástól. A koronát tartalmazó sír és a görög lovag sír tárgyai 19

1