Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

Á fauna jellemzője'a'Vadállatcsontok nagy száma. E jellemvonása alapján a fauna elüt minden eddig ismert közép-európai neolitvégi, bronzkori faunától. Különösen sok vadállatcsont fordul elő a felső rétegekben, így pl. a 2—4. rétegben a lelőhelyen talált 14 vadállatfajból 11 van meg. A vadállatok között leggyakoribb a szarvas — mint az szinte minden őskori lelőhelyen tapasztalható —, de feltűnően nagy számmal szerepelnek a macskafélék (hiúz, de különösen a vadmacska), s szintén igen gyakori a róka is. A vadállatoknak ez a nagy száma (legalábbis ami a fajszámot illeti) valószínűleg a bronzkor folyamán végbement klíma-változással kapcsolatos erős beerdősödés következménye, gondolhatunk azonban esetleg arra is, hogy az őskori lakosság csak menedékhelyül használta a barlangot, ott hosszabb ideig nem tartózkodott. így a talált állatcsontanyag az ottlakók állattenyésztéséről és annak a vadászathoz való arányáról nem adhatott hű képet. — Egyébként az egész vadállat-fauna tipikusan erdei jellegű, mindössze többé-kevésbé a nyúl és a rozsomák más jellegű. Az utóbbi — amely a tundrák állata — a jégkorszak óta nem került elő közép-európai holocén lelőhelyről, s az itteni előfordulása az első a közép-európai jelenkori rétegekből. — A háziállatok között a szarvasmarha a leggyakoribb. Ez csaknem kivétel nélkül valamennyi őskori telep anyagára jellemző. A szarvasmarha két típussal szerepel, a primigeniusszal és brachycerosszal. Gyakoriságára nézve utána a juh—kecske-csoport, majd a sertés következik. A ló és az eb csak egy-két csonttal képviselt. n A BARLANG ÓHOLOCÉN-PLEISZTOCÉN RÉTEGEI A MAGYAR KÉSŐI PALEOLITIKUM KÉRDÉSEI A barlang alsóbb, a holocén korúaknái idősebb rétegei: vörösbarna — majd sárga, löszös —• agyag, kőtörmelékes, rozsdavörös agyag, és végül sárgaszínű, homokos, köves agyag, amelyet az ásatás csupán érintett. A rétegek sorrendjében ezek a 10—13. rétegek (4. kép). Ügy tűnik, hogy az első zavartalan réteg a sárga löszös agyag volt, amely vízszintesen fekszik a rozsdavörös színű rétegen, és a jelenleg még ismeretlen vastagságú, homokos, köves agyagon (11—13. rétegek). Az utolsó kettőt az ásatás kis területen metszette, s a közölt adatok szerint 10,5 m mélységig jutott.

12 A négy alsó réteg az őslénytani leletek és a faszénmaradványok vizsgálata alapján posztglaciális, ül. pleisztocén korú.

13 Az utóbbi vizsgálat csupán a vörösbarna réteg anyagán történhetett meg. A 19 faszéndarab feldolgozásából nyert flórakép „majdnem kizárólag lombosfákból áll, csak 1 db fenyőmaradvány szerepel közöttük. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy a széndarabok keletkezési ideje nem sokkal a jégkor utáni vegetáció-fejlődéstörténeti fenyő—nyírkora után volt. A lombosfák közül a legtöbb Quercus robur és Qu. petrala, majd a cf. Corylus maradványának bizonyult. Ezek az eredmények együttesen a faszénmaradványok keletkezési idejét nagy valószínűséggel a fenyő—nyírkor után következő óholocén mogyorókorba utalják, amely i. e. 8000-től 5000-ig tartott."

14 A réteg tehát posztglaciális, művelődéstörténetileg mezolitikus (korai mezolitikus) korú. Feltűnő, hogy a rétegben, amelyet nem nevezhetünk legfelső pleisztocénnek, hanem csupán posztglaciálisnak, legrégibb holocénnek, még Ochotona, Lagopus fordul elő. Kifejezetten jégkori, arktikus fajok nincsenek. A mélyebben fekvő sárga, löszös agyagban szintén Ochotona, Cricetus, Dicrostonyx, Microtus arvalis-agrestis, Microtus nivalis, a nagyobb emlősök közül róka, farkas, ló, orrszarvú, rénszarvas, bölény maradványai kerültek felszínre.

15 — A két legalsó réteg korábbi meghatározását, amely szerint a sárgaszínű a W. 2—3. időszakot tükrözi, a rozsdavörös a W. interstadiálist jelöli,

16 egyelőre bizonytalannak kell tartanunk. A legalsó rétegből őslénytani maradvány nem került elő. A barlangi medve a W. 2-től a W. 3-ig ugyan jellemző lehet, az utolsó glaciális periódus végétől azonban a preboreális mogyorókorig is réteghiánnyal kellene számolnunk. A korábbi, még Würm-kori barlangi kitöltésekben — Jankovichbarlang felső rétege, Peskő, Kiskevélyi barlang — szintén Ochotona, hódfaj, rén, havasi pocok stb. szerepel, csupán a pilisszántói kőfülke rétegei mutatnak átmenetet egy már enyhültebb éghajlatú