Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189

ívelődŐ szárát, mint középütt, ahol a világosabb kék és zöld foltok levegősebbé, mondhatjuk könnyebbé teszik füzéreinket. A színfoltokban való dekoratív festés keretében is különálló hely illeti meg a középmezőben elhelyezett lebegő madár alakját (színes melléklet), amely az egyszerű pannóniai dekoratív falfestészet valódi gyöngyszeme. Festőnk itt két színnek, a cinobervörösnek és a zöldnek harmóniájára építette fel a képet. A kísérő fekete szín csupán arra szolgált, hogy egyrészt bizonyos tagoltságot vigyen a nagyobb színfelületekre, másrészt hogy az alakot erőteljesen elhatárolja a szürkésfehér háttértől. A madár nyugodt testtartásban oldalnézetben festve áll a zöld leveles ágon, amely itt az alapszint jelzésére is szolgál, de egyúttal zöld szmtömegével ellensúlyozza a madártest vörös színmennyiségét. Kiváló rajzkészséggel, helyes testarányokkal festették meg a madár alakját. De ez csak olyan mellékes, bizonyára iskolázottságból adódó ajándéka festőnknek, akit csak a színekkel kifejezhető formák érdekeltek. Madarunk helyes elhelyezését akkor kapjuk meg, ha a testet a jobb láb függőleges vonalára állítjuk. A madártest akkor kissé jobbra dűlő vertikális tengelyre épül fel, amely alul a zöld ág kissé jobbra hajló horizontális tengelyével derékszöget zár be. A kép alsó részének nyugodtságával szemben a felső rész mozgalmasságot árul el. A madár nyakát hátrafordítja és nyitott csőrével éppen cselekménybe készül lendülni. A művész egészen a hellenizmusig követhető mintakép ismerete ellenére is olyan „impreszszionista" frissességgel festette meg a madár alakját, hogy elhihetővé teszi : a valóság egy adott pillanatát rögzíti meg számunkra. Ha azonban figyelmesen elemezzük a képet, akkor kitűnik, hogy ez a megfestett pillanat nem a valóságot figyelő művéss „impresszionizmusa", hanem a dekoráció szolgálatába állított, belülről kivetített „expresszionizmus". Irreális a madár, az alkalmazott színek és formák összessége, mint ahogy irreálisak azok a zöld foltok, amelyekbe épp mohón belecsípni készül. Az aquincumi lakóház falfestményeinek első csoportjánál a falfelület beosztásával, a színskálával és a belső díszítő elemekkel kapcsolatban kimutatható, hogy ez az első csoport a Flaviuskori dekoratív falfestészet hagyományait követi. A kidolgozás néhány sajátosságának tanulmányozása után hasonló eredményre juthatunk. A színfoltokkal dolgozó festés, karöltve az ornamentika egy részének lineáris tendenciájával, megtalálható a Via dei Cerchi i. sz. I. század végére keltezett mennyezetfestésén.

106 A Traianus-kori Ponte di Caligula korlátfalának festésében már eltérő törekvések jelentkeznek.

107 Megtaláljuk ugyan még a falfelület kihangsúlyozott vertikális és horizontális tagolását, amely a Flavius-kori művészet öröksége. A kereteit mezőkben elhelyezett álló alakok lapos, reliefszerű felfogása, világos elrendezése azonban már elárulja a hellenizmus művészete felé tekintő új klasszicista stílus törekvéseit. Az utóbbi érvényesül a Traianus-oszlop ábrázolásain, az egymásfölötti sávokban elhelyezett, határozott körvonalú alakok rajzában és már teljesen kialakulva, differenciált irányaival jelenik meg a Villa Hadriana falfestészetében és mozaikpadlóin.

108 Az újabb irodalomtól nem egészen szerencsésen „philhellén"-nek nevezett új stílus azonban Itáliában sem szoríthatta ki mindenütt a korábbi, egyszerű sávos beosztást és ornamentikát használó dekoratív falfestést.

109 Még kevésbé lehet ezzel számolni a nyugati tartományokban.

110 Aquincumban az új „philhellén" stílus legkorábbi jelentkezését a helytartói palota déli szárnyának falfestéséből ismerjük.

111 A nrínta eléggé pontos megfelelőjét a laufenburgi villa festészetében találjuk meg.

112 A helytartói palota említett fala a II. század 20—30-as éveire keltezhető. Nem valószínű, hogy az aquincumi lakóépületekben korábban alkalmazták volna az új falfestészeti stílust, mint a helytartó személyén és környezetén keresztül Itáliával szorosabb kapcsolatban álló helytartói palotában. Az óbudai Szél utcai falfestmények

113 első csoportja (40. kép) alapján valóban kimutatható, hogy a II. század második negyedében az új stílus az egyszerű lakóházakból még nem szorította ki teljesen a Flavius-kori dekorációt. Amikor másutt is hasonló jelenségek figyelhetők meg,

114 akkor túlzás a „philhellén" stílusnak birodalmi stílus jelleget tulajdonítani.

115 A festőlakás falfestményeinek első csoportját a föntebbi összefüggésbe állítva, szinte önmagától adódik a csoport időrendi besorolása. Az idézett falfestmények kidolgozásukban éppúgy, mint díszítő elemeikben nem szakíthatok el a Flavius-kori egyszerűbb dekoratív falfestészet hagyo175