Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189

1. (13. kép 1). Két különböző tál töredékei (sl. 900, és 970). Amaz világos sárgásvörös. Mindkettőn azonos tojásfüzér (Lud. V. R. 84 : Augustinus, a), amelyet alsó harmadában (a formatálban előre meghúzott) vízszintes vonal metsz. A díszített felületen nyolcszirmú rozetták (Lud. V. 99 : többek között Augustinus, a) és inda vagy médaillon maradványa. Augustinus formatálja és díszített edényei Waiblingen-Beinsteinben is előkerültek.

37 De itt más tojásfüzért használt (Lud. V. R. 85). A festőlakásból származó két töredék ezért egyelőre rhein/.aberni készítményként kezelhető.

38 Kora a II. század második fele.

39 2. (13. kép 2). Nagyobb tál oldaltöredéko (sl. 990). A máz világos rózsaszínű. Felül tojássor (Lud. V. R. 40), alatta fáktól (Lud. V. P. 1) elválasztva vadász jelenetből kiragadott futó állatalakok : nyúl (Lud. V. T. 243), mögötte kutya (Lud. V. T. 220). Az állatalakok fölött keresztalakú ornamens (Lud. V. 0. J05. Knorr, Oannstatt, 1905, XXIV, 8). Valamennyi díszítő elem a II. század utolsó harmadában működő Julius nevű fazekasra utal.

40 A töredékünkön látható ábrázolás kompozíciója GeriaKs késői munkáihoz csatlakozik.

41 3. (13. kép 3). Az előbbivel rokon díszítésű, de egy másik tálhoz tartozó töredék (si. 1000).

42 A máz azonos az előbbi darabéval. Tojásfüzér, mint az előbbi töredéken. Alatta fejét hátrafordító szarvastehén (Lud. V. T. 96. Osw. 1817), efölött a jellegzetes keresztalakú ornamens. 4. (13. kép 7). Narancsvörös színű mázzal bevont tál alsó része (sl. 933) árkáddekoráció maradványával. Az alsó végükön kissé megvastagodó kettős sima íveket kannelurás oltárszerű talapzatok (Lud. V. O. 282 : Iulianus, a. Beginus, a. Victorinus, a, c) tartották.

43 Az ívpárok alatt sima kettős körkeretben fogaskerékhez hasonló rozetta (Lud. V. O. 72 változata), alatta fogazott „szemes" ornamens (Lud. V. O. 226 : Iulius, a. Iulianus, Bespectus, a). Az utóbbit hasonló térkitöltő díszként megtaláljuk egy lanus stílusában készült tál töredéken (Knorr, Rottenburg, XII, 8). Árkádív talapzatait helyettesíti viszont a Iuüanus nevével bélyegzett egyik rottweili darabon,

44 valamint egy elewijti

45 és inheideni

46 töredéken. Az aquincumi töredék valószínűleg all. század második felében működő Iulianus készítménye. lulmsszal való kapcsolatára az irodalom ismételten rámutatott.

47 5. (13. kép 5). Sötét barnáspiros mázzal bevont nagyobb szájperemtöredék (sl. 56, 60, 139). Leihelye a 3. sz. helyiség. A tojássor (Lud. V. R. 65) lanus, Bélsus ós Secundin(us) Avi(ti) edényeiről ismert. (L. a következő töredéket.) 6. (13. kép 6). Kisebb tál oldaltöredóke (sl. 949). Leihelye a 6. sz. szoba. Máz az előbbi darabóval egyező. Tojásfüzér az előző töredékével azonos. A képmezőben öklelő szarvasbika (Lud. V. T. 107. Osw. 1710), alul levélfüzér. SECVNDINAVI bélyeggel teljesen azonos töredéket közöltek Aquileiából.

48 A lauriacumi bélyeges darabot pedig a mienkével egyező tojásfüzér és levélsor díszíti.

49 Secundin(us) Avi(ti) munkássága Rheinzabern harmadik szakaszába (160—) sorolható.

50 Nem biztos, hogy azonos azzal a Secundinus nevű fazekassal, aki később Westerndorfban Comitialissza] ós Maianussz&L dolgozott együtt (Oswald—Pryce, 29, 123). A nóvbélyegek ugyanis teljesen különbözőek. 7. (13. kép 4). Sötétebb barnásvörös mázzal bevont tál oldaltöredóke (sl. 959). A jellemző tojássort (Lud. V. R. 7) egyedül Cobnertus és Victor használta. Az egyszerű vonalmedaülonba foglalt Apollonalakot (Lud. V. M. 88) megtaláljuk Victor készítményein, míg Cobnertus mintakincséből eddig hiányzik. Durvább kivitele miatt is töredékünk a II. század második felében működő Victor műhelyében készülhetett. A műhely simafalú, bélyeges áruja nemcsak Pannóniába,

51 hanem Dáciába

52 is eljutott. A lakóház területéről való westerndorfi töredékeket, hibás leihellyel (Óbuda) közölte már Kiss: Arch. Ért. (1946—48) VU. t. 4, X. t. 11 (Oomitialis), XVIII. t. 2, XXI. t. 11 (Helenius), XXXÏÏ. t. 8 (Onnio). Az említett darabokon kívül még két további töredéket tartunk számon : 1. (14. kép). Égéstől lilás-vörösre színezett töredék (lt. sz. 56, 20, 148). Leihelye az É-i porticus. A töredéken balra néző női mellkóp (H. 44. Osw. 1213). Bal oldalt medaillon-keret nyoma. Oomitialis készítménye. Megfelelőjét közli : Kiss i. h. VII. t. 2. 2. (15. kép). Kis töredék (lt. sz. elmosódott). Szórvány. A máz rózsaszínű árnyalatú barna. Tojásfüzér: Kiss, 1. Alatta fonott kosár : H. 96. Kiss, 7. Onnio műhelyéből. Azonos díszítésű töredéket közöl Óbudáról : KÍSSÍ. h. xxxn. t. 11. K'szítósi helye (Trier), valamint ábrázolása miatt külön hely illeti meg Oensorinus Drag. 37. formájú táltöredékót (16. kép). A barnásvörös máz igen kopott. Az ábrázolásból megmaradt jelenet: női alak Oidipus szerepében a sziklán ülő szfinx előtt, unicumnak számít a sigillata anyagban. Előzményei La Graufesenque- és Lezoux-banmutathatók ki (Osw. 836, 837). Alul geometrikus formákra egyszerűsített delfinpárok: Falzer, XV. t. 9, XVI. t. 11—12, 21, XXXI. t. 795. Oelmann, Niederbieber, VI. t. 1. Az előkerült sigillaták legkésőbbi csoportjához kapcsolható két helyi készítményu F ABI fenékbélyeges agyagmécses és a III. század első felére jellemző áttört kengyelű csuklós bronzfibula (17. kép).

63 1. Szürke anyagú, vörösesbarnára festett háromlángú mécses vízszintes fogóval (lt. sz. 56, 20, 59). Használt példány, két darabból összeragasztva (92 mm h., 73 mm sz., 32 mm m.). Loesehke m., Iványi III. Î54