Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

A 9. réteg alsó részében, amellyel a barlang holocénje záródik, edénytöredék már nem került elő. A régészeti leletanyag csonteszközökből áll. Ezek jól csiszolt árak és megmunkált agancsdarabok (12. kép). Az utóbbiak agancs kapafejek, amelyeknek éle — kész állapotban — az agancsba foglalt kőeszköz volt. Egyik legrégibb szerszáma a holocén őskori kultúrának, amelynek eredete a mezolitikumba és a késői paleolitikumba vezethető vissza és amely többször szerepelt a paleolitikum-mezolitikumneolitikum közti kapcsolat kutatása során. Ezek az eszközök, amelyek a késői paleolitikum gazdálkodási viszonyai terén bizonyos kérdéseket is felvetettek,

4 valóban jól mutatják a, barlangban a holocén alsó határát és kiegészítő adatot szolgáltathatnak majd a neolitikum és mezolitikum közötti összefüggések nálunk még elhanyagolt kutatásához. A Remete-barlang őskori anyagának formái általánosan ismertek — újabb típus nem került felszínre — s az egyes tárgyak csupán kiegészítik azt a képet, amelyet a főváros területén levő lelőhelyek által már ismerünk. A neolitikus jellegű leletanyag a Budapest területén előkerült régibb és fiatalabb vonaldíszes kerámia műveltségéhez tartozhat, — valószínűnek látszik, hogy a 9. rétegben talált csont- és agancseszközök ebből a korszakból származnak.

5 A péceli kultúrába tartozó leletek az únyi csoport jellegzetes formáinak megjelenése révéii érdemelnek figyelmet, amelyek az országnak ezen a részén viszonylag ritkábbak. A város területén azonban a péceli kultúra telepe több helyről ismert.

6 A bronzkor korai szakasza a főváros egész területén gyéren képviselt, második periódusa azonban bizonyos mértékig folyamatos továbbfejlődést mutat a későbbiek felé. A Bocskai út, az ehhez közel eső Haladás sportpálya területéről, távolabb a Fehérvári útról, a Kamaraerdőből ismerünk korai bronzkori nyomokat,

7 a Duna bal partjáról pedig még kevesebb helyen találjuk ennek a korszaknak emlékanyagát.

8 Egészen kis mértékű településre mutat a Remete-barlang anyaga is. A főváros területének nagyobb arányú betelepülése a bronzkor 3. periódusában kezdődik, ami lelőhelyünk rétegeinek anyagán szintén megmutatkozik. Feltűnő, hogy a Remete-barlangban a bronzkor második felében, főleg végén járt gyakrabban az ember, huzamosabb tartózkodását tűzhelyréteg bizonyítja, s ez még feltűnőbb a bronzkor végére, a korai vaskor elejére helyezhető rétegekben. A bronzkor végső szakaszából Budapest területén Gsak szórványos leleteink vannak, s így a bronzkor—koravaskor közötti átmeneti jellegű, viszonylag gazdag leletanyagot helyes lenne párhuzamba állítani az ekkor lezajlott népességi változással. — Csekély korai vaskori anyagunk analógiái a város területén szintén több helyről ismertek.

9 A lelőhely legfelső őskori rétege feltűnően gazdag, és egészen valószínű, hogy a kultúra népessége azonos volt azzal, amely a Tabán—Gellérthegy területén élt,

10 és amelynek nyoma a budai oldalon Békásmegyeren is előkerült.

11 Ez a bennszülött, keltáéra viszkusz népesség az i.e. I. századtól az i. sz. I. század közepéig élt itt. A későbbi korok leletanyagát, analógiáit bőségesen ismerjük a főváros számos helyén. A lelőhely őskori anyagát áttekintve megállapíthatjuk, hogy rétegeiben a neolitikum, a rézkor (péceli kultúra), korai 4. kép. A barlang rétegsorának vázlatos szelvénye; Folia Arch. VI (1954) 1. ábra után