Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

4—5. réteg együttesen begyűjtött anyagában előfordul egy talpcsöves edény töredéke és rézkori jellegű bütyökdíszítés is. A kerámián kívül több csonteszköz, főként árak, megmunkált agancsdarabok kerültek elő ebből a rétegből, valamint pattintott kőpenge is előfordult. Két vadkan-agyarból készült nyakék egészíti ki a mintegy 2,5 m mélységig tartó réteg gazdag leletanyagát (6. kép). Az 5. réteg régészeti leletanyaga viszonylag szegény, képződése alatt az ember alig fordult meg a barlangban. Csupán néhány bronzkori edénytöredék került felszínre, ezek azonban közelebbi meghatározásra, alkalmatlanok. Ebben a rétegben szintén találunk csonteszközöket, levágott, megcsiszolt szarvasagancsokat, egy szintén agancsból készült, félkész állapotban maradt halászó-nyílhegyet és egy töredékes agancskapát, amelynek szögletes nyéllyukját fémeszközzel készítették (7. kép). A 6. réteg (kultúrréteg) nagyobb menynyiségű anyaga egészében bronzkori. A több százra tehető cseréptöredék között legnagyobb számban nagyméretű edények oldal- és fültöredékei találhatók, amelyek éppúgy tartozhatnak a bronzkor korai, mint későbbi szakaszába. A 8. képen a 6. réteg néhány finomabb, díszített edénytöredékét mutatjuk be, ezekkel együtt átfúrt kőbalta és egy dörzsölőkő került elő. — A 6—7. réteg a bronzkor alsó határát jelzi lelőhelyünkön. A 7. rétegben még előfordul bronzkori jellegű edénytöredék, alsó szintjében azonban már rézkori kultúrát tartalmaz. A leletanyagból elsősorban egy nagyméretű, kanellurákkal díszített, felül háromosztású fület kell megemlítenünk, amely a péceli kultúrába tartozik. A leletanyag nagyobb része az únyi csoporthoz áll legközelebb, — ebbe a kultúra-csoportba sorolhatók azok a kerámiatöredékek is, amelyeket a 9. képen mutatunk be. — A 7-8. réteg határán a rézkori ember élt a barlangban, csekély leletanyagunk azonban azt mutatja, hogy huzamosabb ideig nem telepedett meg. A 8. réteg szegényes leletanyaga szintén arra mutat, hogy képződése alatt ember alig járt a barlangban, amit esetleg a kőszóródás is indokolhatott. A csekély anyag annyira vegyes kultúrájú és korú darabokat tartalmaz, hogy nézetünk szerint csak utólagos gyűjtésből és valószínűleg nem a rétegből származhat. Az edénytöredékek között vegyesen találhatók a korai, későbronzkori, valamint kelta jellegűek. A barlang egyik legrégibb településére mutat a 8—9. réteg határán húzódó vékony kultúrréteg, amelyet leletei alapján a 9.-hez kapcsolunk. A kultúrrétegből, ill. a 9. réteg felső szintjéből elsősorban két őrlőkő érdemel figyelmet, amely esetleg azt bizonyíthatja, hogy a barlangnak ezen a mélyen fekvő szintjén nemcsak átmenetileg fordult meg az ember, hanem valószínűleg hosszabb ideig tartózkodott itt. Említésre méltó két csontból, ill. agancsból készült eszköz: egyik egyszerű, durván megmunkált, átfúrt fejsze, másik rendkívül finoman csiszolt, csákányszerű eszköz (10. kép). A kerámia egészen kis mennyiségű. Csupán néhány, durva, vastagfalú edény fültöredékét találjuk, ezek a neolitikumba tartoznak, de a kultúra pontosabb meghatározására sem jellegük, sem számuk nem elegendő (11. kép). A töredékek nagyobb része átmeneti jellegű a neolitikum vége és a korai rézkor között. 2. kép. A barlang bejárata