Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Az aquincumi helytartói palota falfestészete 103-148

2. kép. Virágmintás szegély sáv a 3. sz. helyiségből (2. periódus) stíluskritika relatív kronológiai adatait, s itt is elsősorban az aquincumi korabeli falfestészettel tettünk összehasonlításokat. Csak harmadsorban fordultunk a római birodalom művészeti centrumaiból ismert analógiákhoz, vagy a távolabbi provinciák hasonló falfestészeti mintáihoz. Utóbbi összehasonlítások igen tanulságosaknak bizonyultak abból a szempontból, hogy milyen módosulásokkal és időbeli eltolódásokkal követte a nagy stílusirányokat a birodalom kereskedelmi forgalmából kieső területen egy határmenti város képzőművészete. ]. PERIÓDUS Az építéstörténetből leszűrhető, hogy még a palota első alaprajzi elrendezésében emelték a keleti szárnyat, amit először a II. század végén — valószínűleg éppen Marcus Aurelius idejében —, majd később a III. század során több ízben is renováltak. Alaprajzi változtatás sohasem történt ebben a szárnyban, ezért arra gondolunk, hogy a csatornázás, vagy hypocaustumos fűtés módosítása alkalmával verték le a falakról az eredeti festést s pótolták azt újabbal. Az eredeti Hadrianus-kori faldekoráció nyomokban megmaradt ugyanis a 3. és 7. sz. helyiségek sarkaiban a felső vakolatréteg leválasztása után. Itt a falak nem voltak kibélelve üreges téglákkal, tehát a fűtés javításakor is sértetlenül maradt az eredeti vakolás. A későbbi átfestés alól aranysárga színű, ill. fedő rózsaszínű mezők tűnnek elő, finoman elsimított és olajozott felületüket később piros, ill. középkék színű sávokkal festették át. A 23. sz. K—Ny-i irányú belső folyosó lábazati részén több méter hossziiságban maradt meg az eredeti Hadrianus-kori festés, helyenként másfél méter magasságig. A részarányos táblás beosztás nyugodt felületét 3. kép. Rozettával díszített töredékek a 3. sz. helyiségből (2. periódus) 105