Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

azonban nem kétséges, hogy az elsó készítmények a budai palota számára készültek, s miután ott beváltak és tetszést arattak — került sorra a nyaralópalota díszítése. Ez volt különben az átépítések sorrendje is, és a majolikaműhely mint Mátyás építkezéseinek függvénye ugyanilyen időrendben teljesítette a számára megadott feladatokat. A visegrádi leletek között egyetlen példányban előfordult a hexagonális idomú ábrás padlótégla is. Ez az egyedi darab még nem bizonyítja, hogy itt is volt egész termet borító díszpadozat, különösen akkor, midőn az ásatások a királyi és királynői paloták területének jórészét már feltárták.

33 Elképzelhető azonban oly kisebb erkély, pavillon vagy kertiház, amelyet Budán gyártott ábrás csempékkel burkoltak, tehát olyan épületrész vagy különálló építmény, amelynektörmelékeiből csak elvétve jutott eddig kezünkbe valami. E feltevés valószínűbb, mint az az elképzelés, hogy a helyszínen lelt csempét mint mutatványpéldányt hozták volna Mátyásnak Visegrádra. 18. kép. Majolika padlótégla-töredék a pólyás magyar címerrel. Vác Nagyobb szabású a váci vár ásatásainál 1911-ben előkerült ábrás majolikacsempe-lelet és így bővebb következtetést is rejt magában. Az elnyújtott hatszög idomú és kis, négyzetes csempék zömén ugyanaz a díszítmény látható, mint a visegrádi példányon. Az egymással csigásán szembeforduló színes virágos indadísz Budán csak igen ritkán fordul elő. Ezek a virágos indák a milánói stílust megelőző Corvina-díszítmények díszítményével egyeznek meg, és legjellemzőbb példáit Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost misszáléjának és breviáriumának egyes lapjain látjuk. Kálmáncsehi prépost egy másik könyvét, a lambachi breviáriumot azért kell megemlítenünk, mert 36. lapján egy Mátyás-embléma jelenik meg a díszítmények között : a kút. Hoffmann Edit szerint is feltűnő és figyelemre méltó körülmény, hogy ezeket a Corvin-emblémákat mások is használhatták. Eldöntetlennek tartja, hogy vajon Mátyás még életében megengedte-e jelvényeinek mások által való használatát. E kérdésre feleletet adnak a váci püspöki várpalotában föllelt ábrás csempék, amelyek között több Mátyás- és Beatrix-emblémát találunk. Báthory Miklós, midőn palotáját a reneszánsz művészet köntösébe öltöztette, talán Hunyadi Mátyás iránti hódolatból alkalmazta e jelvényeket palotája díszítéséül, és nincs okunk feltételezni, hogy ezt a király nem vette szívesen. Bár az ábrás padlótéglákkal és az emblémák jelentőségével Bertalan Vilmosné idézett tanulmánya már behatóan foglalkozott, okfejtésünk és a műhely munkamenetének képe nem volna teljes, ha nem említenőnk itt még egy idevágó leletet. A királyi emblémák mások által való használatát bizonyítaná az egri líceumi gyűjteményben őrzött »lángoló trónus« emblémájával ékesített példány. Lelőhelye ismeretlen, és itt is magánosan fordul elő. Az újabb időkben került-e Egerbe ez a csempe, vagy kapcsolatba hozható Nagylucsei Dóczi Orbán egri püspök (1486—1492), Mátyás legkegyeltebb hívének nagyszabású építkezéseivel ? E kérdésre csak a vár egész területére kiterjedő módszeres feltárás fog tudni felelettel szolgálni. Amint azt a modenai számadáskönyvek-