Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

15. kép. Corvina díszítményeket utánzó padlótégla-töredékek. Buda Hoffmann Edit, a Corvinák kitűnő ismerője, megállapította, hogy a budai miniáló műhelyben 1481 körül készült és különböző stílusok keveredését eláruló Trapezunzius-kódex több ugyanitt másolt könyvvel közös sajátságot mutat. A közelebbről meg nem nevezhető festő felső-olaszi országi, főleg milánói stíluselemeket egyesít magában, éppúgy, mint a lambachi kálmáncsehbreviárium. Utóbbi készítésének legvalószínűbb évszáma 1487, és a Budán 1474—1495 között kimutatható Franciscus de Kastello Ithalico de Mediolano műve. Balogh Jolán szerint padlótégláink díszítményei leginkább — az általa fölfedezett s híressé vált budai kódexfestő — a »madocsai apát« és körének működésével hozhatók kapcsolatba. A keretdíszek bőségszarui, levéltölcsérei és a babérkoszorúk gondosan rajzolt pikkelyes levélzete szembeszökő tanúja a szinte azonos kéz mesterségbeli gyakorlatának. Feltevésünk szerint festőnk mintadarabokat készített a keramikusok számára, sőt az is lehet — bár az ő kezevonását mutató darabok eddigi száma csekély —, hogy egy kisebb helyiséget vagy a díszpadozat egy hangsúlyozottabb részét — az ő általa kifestett lapokkal burkolták. A babérkeretes csempetöredék középmezejében bőrkötésű mintás nyitott könyv — egy embléma — látható. A kötés részletező rajza — ellentétben a más kéztől származó, hasonló ábrázolású csempékkel — talán a könyvmásolók mellett működő könyvkötőműhely egyik darabját örökíti meg. Úgy tűnik, ez az apró motívum is utal a budai palotában dolgozó műhelyek egymás közötti bensőséges kapcsolataira, mint ahogy — véleményünk szerint — az ábrás padlócsempék emblématémáit, ül. rajzsémáit majolikakészítőink szintén a Corvina-műhelytől kapták. Ha ez úton közelebb is jutottunk a festő személyéhez, természetesen ez sem pótolhatja az Itáliából behívott keramikus mester továbbra is hiányzó nevét. Az ismeretlen olasz majolikamester nyilván nem egyedül vállalta a nehéz feladatot. Valószínű, hogy legényeket hozott magával. Az analógiák azt mutatják, hogy egy műhely munkába helyezéséhez legalább 3—4 gyakorlott személyre volt szükség. Okleveles adat híján azt a munkaviszonyt sem ismerjük, amely mesterünket egyrészt Mátyáshoz, mint megrendelőhöz, másrészt legényeihez fűzte. Nem gondolnánk, hogy a későbbi műhelyalapításokkal egyezően, bizonyos privilégium ellenében szerződött a királlyal, valószínűbb, hogy meghatározott összegórt, meghatározott feladatokat kellett megoldania. Feltehető, hogy a műhely és a kemencék felépítésének költségét, a nyersanyag szállítását és a segéderők megszerzését a »mecénás« vállalta. A segéderők a királyi 91