Budapest Régiségei 17. (1956)

közvetlenül a vállon átvetett oroszlánbőr szegélye mellett, ahol a szobor »bronzbőre« kissé felhajlik és a %kaíva hozzáillesztését megelőző reszelés nyomait mutatja. A megfigyelt jelenségekből határozottan következtethető, hogy a szoborhoz eredetileg nem a jelenlegi bal kar és oroszlánbőr tartozott, hanem egy másik hasonló darab, amelyet már rádolgoztak szobrunk mell- és vállrészére, majd onnan valamilyen okból eltávolítottak. Amikor öntési hibára nem gondolhatunk,

10 a legvalószínűbb magyarázat erre az lehet, hogy a bal kar vagy a %kdXva részletezőbb kidolgozása, cizellálása közben történt valami, egyszerű javítással helyre nem hozható hiba, amely a már rádolgozott kar és oroszlánbőr eltávolítását tette szükségessé. Az elvégzett spektrográfiai vizsgálat eredménye mármost kimutatta, hogy a szobor meztelen jobboldali része a később hozzáillesztett bal karral és oroszlánbőrrel együtt lényegében azonos ötvözetből készült.

11 (Az előbbiekkel ugyancsak azonos ötvözetű az oroszlánbőr hátsó részéhez illesztett 23 mm hosszú csap, amely a végén kis kerek lyukkal van átfúrva.) A színképelemzés tehát nemcsak azt igazolja, hogy a két részöntés ugyanabban a műhelyben készült, hanem egyúttal a lényegében azonos ötvözetből készült részdarabok relatív egyidejűségére is rávilágít. Az utóbbit különben a szobor glutaeusai között látható foltozás is megerősíti. Az öntési hiba kijavítása ezen a felületen még a cizellálás előtt történt, azaz mielőtt még a szobor a műhelyből végleg kikerült volna. A javításhoz használt bronzlemez anyaga viszont egyezik a szobor bal karjának anyagával, ami kétségtelenné teszi, hogy a szobor baloldali részének újabb öntése és a glutaeuson látható öntési hibák javítása egykorúnak mondható. A Szépvölgyi úti kisbronz tehát nem egy korábbi Héraklész-szobor későbbi átalakítása abban az értelemben, mint a kandelábertartóvá átalakított pompeji ephebos

12 vagy a ruhás szoborrá átalakított samsuni görög bronz,

13 hanem még a műhelyből való kikerülés előtt, »műhelyhiba« kijavításával egyik részében kicserélt kisbronz. A Szépvölgyi úti kisbronzon az öntési hibák kijavítását, valamint a szobor elrontott baloldali részének újraöntését, majd végső kidolgozását azonban nem az a kéz csinálta, amely az álló alak jobboldali részét megmintázta, ahol a test felületén a finom árnyalatokkal összekapcsolt részletformák szokatlan gazdagságát találjuk meg. Ezzel szembeállítva a bal kar egészen esetlen, formátlan hústömegnek hat, ahol szinte egyetlen jól megmintázott részletformával sem találkozunk. Például a bal felsőkar lapos, szétfolyó felületi formái csak egészen halványan jelzik az aránylag kicsire sikerült bunkó tartásából adódó izomjátékot, amely pedig erőteljesebb megoldásra is lehetőséget nyújtott. Még üresebb a kar könyökrésze és az alsókar, amely egészen kürtőszerűen hat és minden átmenet nélkül összeolvad az aránylag nagy kézfejjel. Csupán ezeket a részleteket összehasonlítva a jobboldali részek helyes testarányaival, a mozgásba feszülő test meggyőző formagazdagságával, nem kétséges, hogy a szobor törzsére utólag rádolgozott bal kar, az attribútumokkal együtt, kisebb kvalitású szobrász kezemunkája. A stíluskritikai érvekkel szétválasztható két kéz azonban egy műhelyben, egymás mellett dolgozó két szobrászt jelöl, minthogy azonos ötvözettel dolgoztak, amint ezt a föntebb idézett anyagvizsgálat igazolta. A két szobrász képességei, technikai tudása között fennálló nagy különbségeket mérlegelve, a kettőjük közti viszonyt a műhely keretén belül a vezető szobrász és a még tanulósorban levő segéd párhuzamával világíthatjuk meg talán legjobban. A Héraklész-szobor összhatását jelenlegi formájában azonban nem a gyengébb kivitelű bal kar és az eléggé gondatlanul rádolgozott oroszlánbőr zavarja, hanem a letört jobb kar és a felemelt bal láb alatt hiányzó rész. Mielőtt tehát a szobrászati típus köré csoportosuló kérdéseket felvetnénk és a stílussajátosságok elemzését elvégeznénk, szükséges a hiányzó részek kiegészítésének lehetőségeit megvizsgálnunk. A hiányzó karrósz kiegészítésére támpontot nyújt a vállból vízszintesen induló és a mellhez simuló karcsonk, amely minden szélesebb kartartást kizár. A föntebbi megfigyelés alapján a jobb kar tartásának kiegészítésére három főbb változat jöhet tekintetbe. Az egyik lehetséges kiegészítés, hogy Héraklész a jobb kart előre kinyújtva, az elforduló felsőtest függőleges tengelyére merőlegesen, nagyjából vízszintesen tartotta. A második lehetséges változat, hogy a jobb kart könyökben meghajlítva, az alsó karrészt a fej magasságáig felemelte. A harmadik szóbajöhető változat, hogy a könyökben meghajlított jobb kar a mell előtt, azzal nagyjából párhuzamosan, esetleg kissé ferdén fölfelé emelve helyezkedett el. 10