Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

Egykorú forrásaink a díszudvar körül elhelyezkedő épületeket magasztalva a nyugati szárnyról nem közölnek bővebb leírásokat, jelentősége nyilván csekély lehetett. Bonfini is csak mellékesen érinti, és mint elhagyott, régi épületről emlékezik meg róla. Ez az épületrész úgyszólván az egyetlen, amelynek rendeltetését nem ismerjük. íme a negatív bizonyíték, amelynek birtokába a fenti kirekesztő eljárással jutottunk. Azonos ez az épületszakasz azzal a palotarésszel, amelyet Mátyás csak uralkodásának végén kezd átépíttetni. Az alapfalak kibontásakor az átalakítás pontosan megfigyelhető volt. Az átépítést úgy látszik csak II. Ulászló házassága évében fejezik be. Egyik kapuja fölött 1502-es évszámot viselő fölirat volt olvasható: VLADISLAI HOC MAGNIITCVM OPVS ANNO M.V.II.

19 Oly középkori épülettel van tehát dolgunk, amely mint »régi épület« Mátyás idejében bárminő — de nyilván nem reprezentatív — célt szolgált s amelynek a király uralkodása vége felé — úgy látszik — más, előkelőbb rendeltetést szánt, s Mátyás elrendelte, legalábbis egy részén, az átépítés megindítását, amelynek befejezése utódjára maradt. E régi nyugati szárny egyben oly műhelyelhelyezésnek felel meg, ahol az átépítések alatt az nyugodtan működhetett és termelhette a szükséges épületkerámiát a díszudvar szemben levő keleti szárnyában folyó folyamatos átalakítási és építkezési munkák számára. A fönti módon meghatározott terület, azonos viszont azoknak a falaknak a helyével, amelyeknek feltárása alkalmával az ásatások a már részletesen ismertetett égetőkemencék tűztereit napfényre hozták. Itt állott tehát a budavári majolikagyártó műhely. Hunyadi Mátyás itáliai kapcsolatai, olasz művészei, budai palotájának reneszánsz berendezése közismertek, s így felmentenek bennünket az ismétlések alól. Anélkül azonban, hogy az utóbbi hibába esnénk, külön rá kell mutatnunk arra, hogy Mátyás előszeretete a reneszánsz művészet iránt nemcsak egyéni kedvtelés, a szépség maradéktalan örömeibe felejtkező esztéta rajongása, hanem az uralkodó, a »Mattias Hex«, majd a »Mattias Augustus« méltóságának, hatalmának és el nem múló dicsőségének eszköze. Ezt a gyakorlati politikai célt kiegészíti egy emberi motívum is : a becsvágy. Székhelyén — az olasz fejedelmekéhez hasonló — művészi környezetet akar teremteni. Sőt ha lehet, a kor pompájának, műveltségének birtoklásában új rokonait túl is szárnyalni. Könyvtára ámulatba ejti az akkori világot, — arra törekszik, hogy a budai palota hírét is messze földön szétvigyék a Budán forgó idegen vendégek. Ismeretlen előttünk, hogy milyen úton nyert indítékot a palota belső díszítésére, vajon egy művész egységes javaslata alapján határozta el a dekoratív faragványok, a bronzkapuk, az aranyozott mennyezetek és a csempeburkolatú padlók elkészíttetését? S ha igen, vajon melyik olasz építész vagy szobrász volt ez a személy ? Avagy az egyes részleteket és berendezési tárgyakat egységes, előre elképzelt terv nélkül, egy-egy szobrász, asztalos, vagy tervező művész, vagy kivitelező mester önálló művének tekintsük-e? Utóbbi vélekedésünk helytállóbbnak tűnik, különösen ha az Olaszországból különböző időben behívott művészek és mesterek budai működésére gondolunk. E működés — úgy látszik — szünet nélkül folyt, s a Hyppolit-kódexek elszámolási tételei szerint a király halála előtti évben is igen eleven volt, amelyet az 1489-ben Süttőről Budára úszó 76 hajórakomány vörös márvány szállítása is igazol. Az építkezések vezetője, szervezője — feltevésünk szerint — Chimenti Camiceia firenzei »maestro di legname e architetto«, aki 1479 óta úgyszólván állandóan Budán tartózkodik.

20 A meghívott mesterek e sorozatos budai tevékenységét ismerve nem köthetjük fenntartás nélkül az első nagyobb szabású átalakításhoz a díszpadozatok elkészítését sem. Az ábrás majolikapadlók ekkor az itáliai fejedelmi paloták és templomok megcsodált díszei voltak, természetes tehát, hogy Mátyás is ilyenre tartott igényt : előbb vagy utóbb neki is hasonlót kellett szereznie. A budai ásatások leleteiből többet is leolvashatunk. A törmelékek közül — főleg a XV. század végére és a XVI. század elejére jellemző lelőhelyek rétegeiből — úgyszólván százai kerültek elő a különböző olasz városok műhelyeiből származó majolika díszedények töredékeinek. Közöttük a Victoria and Albert Museum és Mortimer L. Schiff New York-i gyűjteményében levő Mátyás és Beatrix címerével ékesített közismert dísztálakkal azonos dekorációjú darabok is vannak.

21 A Mátyás—Beatrix-dísztálakat Rackhaem, az olasz majolika kiváló kutatója legújab-