Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

MŰHELY A BUDAI VÁRBAN A budai volt királyi palota területén folyó ásatások során a várpalota nyugati falszorosának déli szakaszán 1951 júliusában szerencsés lelet került napfényre a frissen felbontott törmelékek közül. A lelet olasz majolikaedények, velencei címeres üvegserlegek, finom perzsa és török edényáru, seladon és más kínai porcelán-tárgyak töredékei között feküdt, a XV. század végére és a XVI. század elejére utaló rétegben. Maga a messzemenő' következtetésekre csábító lelet — két, égetés közben a kemencében egymásnak dőlt és a róluk lefolyt máz által összeforrt, reneszánsz majolika padlócsempe-töredék — nem ritka előfordulása, hanem e technikai balsikerben rejlő megfigyelési lehetőségek miatt azonnal érdeklődésünk homlokterébe került. 12. kép. Majolika padlótégla-töredék. Égetés közben összeforrt darabok Az elnyújtott hatszög idomú példánytöredókek ábrás felükkel rézsűsen egymás felé fordulva, fölső élükkel forrtak össze. A csempék tetején levő fehér és kék ónmáz a mázatlan oldalakra ráfolyt. A rézsűs üreget belül összeolvadt máz tölti ki, ül . mázcseppek hidalják át. Az ábrás oldalak máza ragyogó sima és kopásmentes, a téglák törésfelületein a durván megmunkált agyag vörös színe virít.

12 (12 — 14. kép.) Ügynevezett »rontott« darabról van tehát szó, amely mint meggyőző és megdönthetetlen bizonyíték bárki előtt kétségtelenné teszi, hogy ez a darab — s vele együtt Hunyadi Mátyás reneszánsz palotájának majolika padlóburkolata — a helyszínen készült. Az ásatások folyamán számos, hasonló — Mátyás és Beatrix emblémáival díszített — padlócsempe került elő. Ilyenekből már a századfordulón lefolyt Hauszmann-féle palotaátópítés idején is jóegynehány közgyűjteményeinkbe jutott. A magyar szakirodalom több ízben foglalkozott velük és olasz importárunak tartotta őket. Egy kitűnő tanulmány a faenzai Bettinimúhellyel hozta kapcsolatba e ragyogó keramikai termékeket, sőt egyes lapok gyengébb kivitele alapján felvetette azt a gondolatot is, hogy a padlótéglákat nem Faenzában készítették, hanem azok a Bettini-műhely ideszakadt legényeinek művei.

13 Höllrigl Józsefnek — a tanulmány szerzőjének — nyilván az az időben feltárt tabáni törökköri fazekaskemencók adták az indítékot, hogy az esetleges műhelyt a királyi palota és a Tabán közötti területen gyanítsa.

14 Azonban bizonyítékok és más adatok híján — e feltételezésen kívül — természetesen további következtetéseket nem kockáztathatott. 6* 83 i