Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Gerevich László: Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban 45-72

HUNYADI MÁTYÁS BUDAVÁRI MAJOLIKAGYÁRTÓ MŰHELYE A KEMENCÉK A budai várpalotában folyó ásatások során 1951— ,1952-ben a nyugati szárny északi végében napfényre került egy építmény, amely az ásatási megfigyelések tanúsága szerint a XV. században épült s a XVI. században használata már megszűnt.

1 Rendeltetésére vonatkozólag csak annyit lehetett leolvasni szerkezetéről, hogy egy hármas osztású tűztér alsó maradványa, amelynek felső falai a palota lebontásakor megsemmisültek. Annak a kérdésnek eldöntésére, hogy az égetőtér milyen szerepet töltött be a palotában, ásatási leleteket nem használhatunk fel, mert a tűztér padlója felett leletanyag nem feküdt. A palotáról szóló egykorú leírások sem tartalmaznak olyan adatokat, amelyek ezt a kérdést megvilágítanák. A rendeltetés megoldása tehát csakis az alaprajz és szerkezet beható vizsgálatából indulhat ki, illetőleg a máshol található rokon- vagy egyező megoldású építmények rendeltetését kell evvel összevetnünk. Másrészt tanulmányoznunk kell azt a kérdést is, hogy milyen igények kielégítése céljából jöhetett létre a tűztér (1—2, kép). A padozatnak és falaknak átégetett, agyagba rakott téglakonstrukciója, a megpörkölődött kő-nyíláskeretek mind arra mutatnak, hogy az építmény valóban hosszabb ideig használatban állt. Először az az elgondolás merült fel, hogy a palota konyhájának nyomait találtuk meg. A középkori várak, paloták konyhái hatalmas létesítmények. A feudális udvarok fényűző élete, a nagymértékű ós hosszú ideig húzódó vendéglátások megfelelően megépített és berendezett konyhák építését követelték meg. Gondoljunk csak afonteverault-i, lochstedti, durhami, fountainsi vagy neuhausi konyhára. Ezeknél azonban ugyanúgy, mint más fel nem sorolt példáknál a tűzhelyek formai és szerkezeti megoldása egészen más kiképzést mutat. A hatalmas füstelvezető kürtőkkel és kéményekkel ellátott tűzhelyek minden esetben nyitott kiképzésűek, nagy méretük csak arra szolgál, hogy egy időben többfajta étel elkészítése is lehető legyen, s a nyílt tűzhelyen közvetlenül a parázs felett több fazék, serpenyő és hússütő nyárs is elférjen. Másrészt az önellátásra berendezkedett feudális háztartás maga konzerválta a hatalmas kéményben a füst segítségével hússzükségletét. A mi esetünkben már az alaprajzi elrendezés: a szűk bejáratok, a belső égetőtér hozzáférhetetlen kiszélesedése maga is ellentmond ennek a feltevésnek. Ilyen felépítésű teret nyílt tűzhelynek használni lehetetlen lett volna. Ugyanezek az elgondolások mutatnak rá arra is, hogy a konyhához tartozó esetleges pékműhely kemencéivel sem számolhatunk. A kenyérsütő kemence funkciója megköveteli, hogy az égetőtér padlója jól elsimított, könnyen kitakarítható felület legyen, amelyről a parazsat gyorsan el lehet távolítani, hogy az a kenyérnek helyet adjon. Szükséges az is ebben az esetben, hogy a kemence felnyitásakor a kenyereket könnyen el lehessen helyezni annak belsejében. A mi esetünkben a szögletes elhelyezés olyan holttereket hozott létre, amelyeket semmiképpen sem lehetett volna kihasználni, amelyekbe lapáttal, villával benyúlni lehetetlen. Felmerült az az elképzelés is, hogy a feltárt rész légfűtő berendezés, hypocaustum lett volna.

2 A palota ásatása közben azonban sehol sem kerültek elő olyan leletek vagy építészeti kiképzések, amelyek okot szolgáltattak volna arra a feltevésre, hogy a budai palota e szárnyát ilyen módon fűtötték volna. Negatív bizonyítékok százával állnak rendelkezésünkre : az egyszerű és díszes kiképzésű kályhaszemek és csempék, amelyek azt tanúsítják, hogy a palota fennálltának 73