Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Gerevich László: Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban 45-72

építésének következménye, a XIII. század végére, a XÏV. század elejére ez a lendület alábbhagy. A fejlődés üteme a feudális anarchia következtében lassúbbodik. Kevés olyan nagyobb építkezést kezdenek el a XIV. század elején, mint például a budai Szent Lőrinc pálos kolostor. Károly Róbert uralmának megszilárdítása és a feudális anarchia megzabolázása után a század második és harmadik évtizedéből ismerünk ismét igen fontos emlékeket. Meg kell emlékeznünk feltétlenül a soproni ferences kolostor káptalanterméről, amely valószínűleg a kolostor második építési fázisában az 1340 körül tartandó gyűlésre készült el. Akéthajós teremhez később fülkesort csatoltak, a fülkéket belső támasztópillérek választják el egymástól. Ez a rendkívül fejlett gótikus konstrukció nem sokkal előbb tűnt fel Franciaországban, Közép-Európában, azonban sokkal később, a Parler-építő műhelyen keresztül terjedt el. Ilyen korai magyarországi felbukkanása arra mutat, hogy építészeink és kőfaragóink ismerték a legfejlettebb gótikus eredményeket is. Ez a káptalanterem ma Magyarország legépebben megmaradt, legszebb gótikus belső tereinek egyike, építészeti módja azonban elszigetelt maradt, és a magyaroszági fejlődésbe belehelyezni nem tudjuk. A XIV. századnak legkiemelkedőbb emlékei elpusztultak, csak néhány kiásott romot vagy alapfalat ismerünk. Az Anjou-kori királyi palotáknak egész sora foglalkoztatta azt a királyi műhelyt, amit valószínűleg Károly Róbert hívott életre, s amelynek alkotásaihoz tartozott a temesvári és visegrádi palota, később a budai palota, és valószínűleg azok az egyházi emlékek, amelyek Erzsébet királyné alapításából származnak. Ilyen kiemelkedő központ volt Óbuda, ahol Erzsébet 1334-ben klarissza kolostort építtetett és a prépostsági templomot újjáépíttette. Az óbudai Fő téren lelt néhány alapfal és pillérmaradvány arra enged következtetni, hogy ott az egyik ekkor emelt templom állott. Alaprajza nagy háromhajós templomra mutat, amelyet három poligonális apsis zárt le. Ehhez hasonló alaprajzot mutatott a Fő utca mellett a Csalogány utcában feltárt templom szentélye is, amely valószínűleg a vízivárosi Szent Péter-plébániatemplom volt. Hasonló három poligonális záródású szentélyben végződik a garamszentbenedeki (Hronsky Sväty Benadik) apátság alaprajza is. Ez az újabb és ritkább alaprajz, amely meghosszabbított szerzetesi szentély alaprajzi típusa mellett a XIV. század első felében jelentkezik és e századra jellemző. Zsigmond uralkodásának első éveiben átépített Mátyás-templom szentélye is ezt az alaprajzi elrendezést követi. Első rátekintésre meggyőződhetünk arról, hogy alapvonásaiban ez az elrendezés mennyire közel áll román templomaink legjellegzetesebb alaprajzi típusához, amely ugyancsak három apsissal zárul, s kereszthajót nem alkalmaz. Annak ellenére tehát, hogy ez a hármas apsisos megoldás külföldön alakul ki, legmonumentálisabb emléke a bécsi Stephanskirche, és számos bencés templom példáját ismerjük Közép-Európából is, mégis a helyi hagyomány, a belső fejlődés eredményeit is üdvözölhetjük benne. Nem lehetett idegen a magyar kőfaragó számára ez a gótikus alaprajz, amelynek mását unosuntalan láthatjuk román templomaink szentélyein. Tovább menve : ez a szentélymegoldás biztosította a templomtestnek egységét, viszont térmegoldásban nem jut el a gótikus térfűzés fokozásához, ahhoz a jellegzetes gótikus szemlélethez, hogy a különböző tereket egymásnak alárendelje. A térfűzésnek ez az ókeresztény egyszerűsége jellemzi a magyar gótikus építészetet, hasonló vonásokat találunk az olasz templomépítészetben is, és a francia, német, angol térkibontakozás gondolatával szemben ezt inkább a szimmetrikus mediterrán térfűzéshez közelebb álló szemléletnek tarthatjuk. Ez vonatkozik a falfelületek felbontásának jellegére és mértékére is. Nem térünk itt ki a más kérdéseket fölvető centrális terek fejlődésére. Lényegében ezek a sajátságok jellemzik pl. a lőcsei (Levoca) Szent Jakab-templomot, amelynek szentélyét ugyancsak a XIV. század első harmadában kezdték el építeni.Itt a nyolcszög öt oldalával záródó főszentély mellett a mellékhajók egyenes záródásban végződnek, hasonlatosan az első Mátyás-templom záródásához. A lőcsei minorita templom viszont mára meghosszabbított szerzetesi kórus sajátosságait mutatja, az elsatnyult mellékhajók viszont itt is egyenesen záródnak. Ez arra mutat, hogy a jellegzetes szepességi kőfaragóműhely művei összefüggnek az ország egyéb műhelyeivel. Meg kell emlékezni még arról is, hogy a magyarországi templomok kevés alkalmas helyet nyújtanak oltárok számára, összehasonlítva a korábbi francia és német példákkal. Ez részben liturgikus okokra, részben a papság kisebb számára és jelentőségére vezethető vissza. Szobrászati dísz helyett a kevésbé megbontott falfelület és a sajátságos nemzeti ízlés inkább a fres52