Budapest Régiségei 17. (1956)

JELENTÉSEK - Duma György: Középkori figurális padlótégla vizsgálata 331-352

b) A cserép izzitási veszteségének meghatározása Az izzítási veszteség meghatározása a 120 C°-nál szárított —0,5 mm szemnagyságúra tört cserép átlagából elektromos kemencében 1000 C° hőmérsékletig 100°-onként történt. Az izzítást oly módon végeztük, hogy a kívánt hőfokra előre felfűtött kemencébe tettük be platinatégelybe helyezve az izzítandó anyagot. Minden izzításra 3—3 g mennyiségű új anyagot használtunk, az izzítás időtartama hőfokonként 30 perc volt. A kemence hőmérsékletét platina-platinarhodium hőelemmel mértük és részben ejtőkengyeles műszerrel, részben egy fokozat-transzformátor közbeiktatásával szabályoztuk. Ily módon sikerült a kívánt hőmérsékleteken a hőmérsékletet ^t 3 C°-on tartani. Az izzítási veszteség vizsgálatánál kapott értékeket az alábbi táblázat és a 11. kép mutatja. c° Veszteség % 120 0,00 500 0,82 600 1,23 700 1,23 800 1,24 900 1,30 1000 1,30 A fenti ábrán a vízszintes tengelyen az izzítás hőmérséklete, a függőleges tengelyen a 120 C°-nál kiszárított cserép súlyvesztesége %-ban van feltüntetve. Az izzítási görbe lefutásának alakja jellegzetes az agyagásványokra. A mért értékek azonban az ott tapasztaltaktól nagyságrendileg eltérnek, mivel jelen esetben az egész izzított anyagnak csak kis részét képezik a jelenlevő szabad ásványok. A cserép izzítási vesztesége 600 C°-ig rohamosan emelkedik, azon túl csaknem konstans, 1000 C°-nál eléri az 1,3%-ot. A kiégetett cserép újraégetésénél mutatkozó izzítási veszteség kis részben a cserépben felhalmozódott szerves anyagok kiégetésétol, főleg azonban a cserépben jelenlevő szabad agyagásványoktól származik. Mint ilyen, az ásatási anyagoknál eddig általánosan tapasztaltakkal jól egyezik. 336 11. kép