Budapest Régiségei 17. (1956)
ANYAGKÖZLÉSEK - Zakariás G. Sándor: Adatok a budavári kutak történetéhez 299-324
3, 4, 5. és 6. az Országház utca 4, 6, 9. és 26.sz. házak pincéjében. 7. és 8. a Szentháromság utca 2. és 5. sz. házak pincéjében. 9. A Tárnok utca 10. sz. ház pincéjében. 10. Az Uri utca és Szentháromság utca sarkán a Hadik-szobor alatt. Fedlap alatt van kút, vagy csak az akna van meg a Kapisztrán tér közepén, az Országház utca és Fortuna köz sarkán, az Országház utca 7, 11, 14, 15, 17 — 19. és 28. sz. házak alatt a pincében. A Szentháromság utca 7, Uri utca 19. és 72. sz. házakban. Kadic a Dísz tér 11. sz. ház pincéjében is említ egy kutat, ez talán azonos azzal, amelyben nemrég a Fővárosi Történeti Múzeum középkori osztálya oly gazdag és ritka XIV. századi leletet tárt fel. Ezek a pince-kutak Buda lakosságára — amelynek a XVIII. században a bortermelés volt a legfőbb jövedelemforrása — rendkívül fontosak voltak. A XIX. században Buda fejlődése oly lassú, hogy azt Pest rohamos növekedésével szemben visszamaradásnak is nevezhetjük. 112 Ez meglátszik kútrendszerén is, amely 1873-ban még pontosan azonos az 1794. évivel. Mindössze az a változás volt, hogy a svábhegyi források vizét két Donáti utcai kútba is bevezették egy 1832. évi térkép szerint (8. kép). 113 De a régi Szent Jánoskórházba tervezett vízlevezetéshez a tanács a vízmennyiség elégtelensége miatt nem járult hozzá. A városházi kút is változatlanul állt ugyanazon a helyen. Pedig már 1822-ben tervezték az áthelyezését. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy a Szentháromság tér akkor piac volt, és a kút a forgalmat akadályozta. A terv szerint 114 a Boldogasszony templom mellett jobbra állott kamarai épület elé került volna a sarokba, amint az, az ez alkalommal készült térképen (5. kép) látható. A kutat akkor változatlan formában kívánták áthelyezni. Ez a terv nem valósult meg, szintúgy az 1832. évi sem. Ekkor azonban Wojtha Ferenc építőmester új kúttervet készített (11. kép). 115 Az egyszerű, félkörív alakú, egy lépcsőfokon álló,lépcsősen fedett ciszternakút tetejét klasszicizáló váza díszítette. Az új, meg nem valósult terv szerint már fedetten készült volna. Erre a tapasztalat kényszerítette a terveztetőt, hiszen az eredeti, nyitott medencéjű kutat is állandóan, télen-nyáron fedve kellett tartani, mert nemcsak kút, hanem víztartály is volt. Az összes ábrázolások, amelyek mind nyáron készültek, a kutat fedettnek mutatják. Mint láttuk, már a kút felállítása évében készített Niedermayer rá egy fa-takarót. Ezt időnként meg kellett újítani. 1823-ból Walther Antal ács (12. kép) terve került elő, amely szerint azkútházszerűen, teljesen beborította volna a medencét. 116 1839-ben egy jelzetlen terv szerint készült az újrafedés (13. kép), 117 éspedig az egyenes vonalú, No 1-gyel jelzett szerint. Ismerjük még egy csatorna tervét, amely a kútból kifolyó vizet vezette a Cameral-Canal-ba. 118 Más adat a budai mai vízmű megindulásáig, amikor ez a kút is osztozott a többi kút sorsában, a lebontásban, eddig nem került elő. A Dísz téri kút további történetének kutatása nem hozott újabb adatot. Az a körülmény, hogy a számos korai, a Dísz teret ábrázoló fényképen nem szerepel, arra enged következtetni, hogy talán még a többi kút lebontása előtt lebontották. Ennek oka eredendő hibái lehettek. Az Iskola (ma Hess András) téri kútról több adatunk van, de azok sem sokkal több fényt vetnek reá. Vasquez 1837-ben készült térképe Buda és környéke c. lapjának 119 keretén »A királyi kamara a Bétsi utszában« című képén, a volt egyetemi nyomda épülete (I. Hess András tér 4) és a kiugró Praesidial-palota által képezett sarokban egy kútház állott. Ezen egy fülke, dacára az árnyékban levő, sötét ábrázolásnak, határozottan kivehető. Ez a kút Rosier szerint is Brunnenstube, szemben a másik három márványkúttal. 120 Schams »Grüne Brunne«-nak nevezi, 121 talán a Grünebaum Gasse elnevezésről, ahogyan rövidebb ideig ezt a teret — akkor utcát — nevezték. A 4. képen közölt térkép magyarázatában mint »Bother Brunne« szerepel, és alaprajza egy kis négyzet. Az 1873-as térkép szerint a kút alaprajza már szabálytalan, négyágú csillag. Valószínűleg, tekintettel arra, hogy mind a Vasquez-féle ábrázolás, mind az említett térkép (14—17. kép) — amely egyébként is a legteljesebb képet nyújtja a várnegyed kútjainak elhelyezéséről — alaprajza hiteles, a kút időközben átépült. A Ferences téri kút sorsa magának a térnek sorsával volt egybekötve. Egészen 1870-ig zavartalanul szolgáltatta a vizet a környék lakóinak. Amikor azonban a belügyminisztérium egykori palotája 1870-től 1872-ig felépült, az 1823-ban az Uri utcai oldal beépítésével már részben lezárt tér megszűnt, a kút a minisztérium udvarára került, a Kauser és Frey tervei szerint készült 318
