Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Pataky Dénesné: A pest-budai fémművesség emlékei Csongrád megye egyházaiban 279-297

Az ónedények anyagának összetételére, finomságára s a hozzá megengedett arányban kevert ólomnak az előírt mértékben való használatára a hatóságok gondosan ügyeltek. Az ón finomságát, az edényeknek étkezésekhez való felhasználhatóságát és a mérges anyagok ártalmatlanná tételét a kész darabokra ütött bélyegekkel igazolták. A budai ónedényeket a középkortól fogva jelölték. A középkori ónedényeken három jegyjelölést találunk, 1. a városbélyegül szolgáló 4 pólyás, háromtornyú bástyát, Buda városának a címerét, 2. egy O betűt feltüntető bélyeget (esetleg Ofen rövidítése) és 3. jegyként betűket, monogramokat, koronákat stb. feltüntető mesternévjelzést.

52 Az ónművesség újabb megindulása után, a XVII. század végén és a XVIII. század elején készült pest-budai ónműveket egy jeggyel jelölték, amely a városcímer és a mestermonogram egyesítéséből állt. A XVIII. század második felétől kezdve azonban a pesti mesterek két, sőt három jegyet is kezdtek használni, amelyek között Pest városának teljesen kiírt nevét, a készítő mester nevét és az ónötvözet finomságát jelző bélyeget találjuk meg. így a hódmezővásárhelyi ref. templomok ónkupáin is, amelyeket Jurame Sebestyén pesti ónöntő készített 1789-ben. Mihalik Sándor idézett tanulmányában közli Jurame Sebestyén pesti ónmúvesnek a reichenbergi Huber-gyújtemény három, 1777-ből származó tányérjáról

53 rajzolt bélyegét, amelyen gyöngysorral szegett ovális medaillonban koronás, rózsás jegyben teljesen kiírt mesternév, fölötte szalagban »In Reines Zinn Pest« felirat olvasható. Ez a minőséget jelző bélyeg az ón finomságát tünteti fel. Az ovális médaillon rózsája pedig azt mutatja, hogy a keverés aránya a rózsaón keverési aránya. A pesti keverésarány nem ismeretes, de Lipcsében és Pozsonyban az 15 : 1 arányban keverték az ónhoz az ólmot.

54 A hódmezővásárhelyi ónkannák bélyege kissé módosult formában adja Jurame Sebestyén ónöntőmester jegyét. A két fenn tárgyalt jegy mellett, amelyre még visszatérünk, alul lekerekített pajzsban kétszer beütve négyszirmú rózsa szerepel még ugyancsak a finomság jelzésére, a pajzs felső részén Sí betűkkel, Jurame Sebestyén monogramjával. A mondatszalag és a teljes nevet feltüntető médaillon az ón puha és könnyen deformálódó anyaga miatt felső részén kissé elmosódott. Alsó része váltakozó helyzetű, kagylóidomokkal kereteit : Fein Zin In Pe(st.) felirattal. A gyöngysoros médaillon felső része és jobboldala elmosódott, a rozetta hatszirmú, a névből a SEB betűk jól kiolvashatók. A rozetta felett a korona és a név többi része elmosódott. Jurame Sebestyén

55 1773. január 4-én lett pesti polgár. Három kétségtelenül neki tulajdonított művéről tud a kutatás, a reichenbergi Richard Huber-féle gyűjtemény 1777-es évszámmal jelzett, vésett G. AAM. monogramos tányérjáról és két sima tányérjáról.

56 A hódmezővásárhelyi fedeles boroskupák csonkakúp alakúak, tagozott kiöntővel. Talpperemük tagozott, fülük kérdőjel alakú, fedelük gombja gömbös. Testükön a kiöntő alatt vésett, stilizált virágkoszorúban felirat : »A H. M. vásárhelyi ref. sz. Ekklesiáé Ao 1789.« Szájperemük szintén tagozott. A kupák arányai zömökek, formájuk és díszítésük egyszerű, a XVIII. században kialakult közép-európai kupaformák és díszítmények konzervativan őrzött hagyományát mutatják. Ily formájú kupákat készített a leghíresebb pesti ónöntőmester, Eauser Mátyás céhmester is a lovasberényi ref. egyház 1793-ban készített kupájának tanúsága szerint. 57 A pesti ónöntok még a XIX. század első felében is szívósan ragaszkodtak a hagyományossá vált formákhoz, a nagyszékelyi ref. egyház Stadler József által 1832-ben készített fedeles ónkupája

58 is ennek az igen elterjedt kupatípusnak késői változatát mutatja. A pesti rézöntés fennmaradt emlékeit Csongrád megyében a kiskundorozsmai r. k. templom 8 triposzalakú talpazatú, balluszteres szárú, rendkívül finom arányú XVI. Lajos stílusú sárgaréz-gyertyatartója képviseli, ezeket a templom história domusának adatai szerint Szabó László plébános 1807-ben öntetté Pesten. A pest-budai rézművesség emlékeivel behatóan eddig még nem foglalkozott a kutatás. Illyefalvi—Pallos »Pest-Buda polgárjogot nyert lakosai« (Bp. 1944) c. mű statisztikai része 1801 — 1810 között öt rézművest említ, a polgárok névsorában pedig a következő rézműveseket találjuk, akik 1800 körül működtek : A potsdami születésű Dorth Johann Christiant, aki 1787. 292