Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Pataky Dénesné: A pest-budai fémművesség emlékei Csongrád megye egyházaiban 279-297

A kiszombori r. k. templom 33 cm-es, Jézust ábrázoló ezüst szobrocskája Laky Károly pesti ötvös műve, akit 1821-től 1864-ig említenek.

42 Szobra egy sem ismeretes. A kiszombori szobrocska talapzata felépítésében, állólevél-sorában és koszorúdíszében még empireos formaízlést árul el. A szobor felfogása azonban inkább neo-barokkos, 1835-ben készült. A kiszombori r. k. templom még egy pesti ötvös, az 1827-ben említett Pasberger II. József talpas, vázaidomú, medaillonokban akantuszleveles díszű, hitelesítő bélyege szerint 1836-ban készült füstölőjét őrzi.

43 Csongrád megyei templomokban található Müller József pesti ötvös

44 (említik 1823—64)

45

eddig ismeretlen két jeles műve, a csanytelki r. k. templom 1835-ből származó, gazdagon tróbelt, barokkizáló, romantikus kelyhe és a mindszenti r. k. templom 1845-ös évjelzésű, kosarán és talpán még romantikus elrendezésű, de barokkosán zsúfolt fény- és árnyékhatásokra felépített díszítésű kelyhe. A mesternek egyházi rendeltetésű ötvösművei a kutatás előtt eddig ismeretlenek voltak. Használati edényei a késő-empire jeles mesterének mutatják őt.

46 A csanytelki kehely magas, kerek talpát akantuszöv és négy tojásidomú medaillonban a négy evangélista alakjának és szimbólumának trébelt képe díszíti. A médaillon karmos foglalatú, opál, türkiz, ametiszt, topáz és almandin kövekkel kirakott. Öntött baluszteres nódusán két rózsadíszítésü gyűrűvel. Domborított kosarának akantuszleveles díszítménye között négy palmettás médaillon helyezkedik el, ezekben váltakozva szőlőinda és búzakéve látható. Talpán körül vésett felirat : »Calix ard Josephi Nizsnyánszky Emeriti Parochi Csanyiensi Procuratus Anno 1835. Pist fata ejusdem Ecclesiae Csanyiensi Mansurus.« A magas trébeléstől gazdag fényárnyékhatású kehely karcsú arányai és a díszítménykincs, amely még késő-empire hagyományokban gyökerezik, a neo-barokk ízlés felé hajló késő-empire ötvösség képviselőjének mutatja Müllert.

47 A mindszenti r. k. templom tulajdonában levő aranyozott ezüst kehely, amelyet Müller 1845-ben készített,

48 mutatja, hogy a mester a század derekán még mindig a késő-empire hagyományokra támaszkodott, de a neo-barokk ízlés erősödését a csanytelki kehelyénél magasabb domborítás jelzi, amely még zsúfoltabb fény-árnyékhatásokat ad. Kerek, magas talpát két koncentrikus kör osztja meg, a külső körben domborított rózsakoszorú, a belső körben pedig szőlőfürtös, búzakalászos koszorú látható. Balluszteres, igen jó arányú nódusát rózsakoszorús gyűrűtag díszíti. Domborított kosarát akantuszlevelekkel négy mezőre osztotta a mester. A mezőkben trébelt bimbós rózsaágak. Mindkét kehely a trébelésben művészi színvonalra emelkedett mesternek mutatja Müllert, aki különösen a növényi díszítmények domborításában jeleskedett. Az ezüstművek után a pest-budai ónművesség Csongrád megyei emlékeit mutatjuk be : öt ónkupát pesti jeggyel. Ezek a hódmezővásárhelyi ref. templomok tulajdonában vannak. Az ón, a »szegények ezüstje« a középkortól fogva a nemesfémek pótlására szolgált, háztartási és asztali edények anyaga volt. Egyházi célra szolgáló edények anyaga gyanánt a szegény protestáns, főleg ref. egyházak használták, s az ő birtokukban maradtak meg emlékei Csongrád megyében is. Ezek között az emlékek között azonban csak a hódmezővásárhelyi kupák jelzettek, így az ónművesség kutatásának jelenlegi állása szerint a többi emlék hovatartozandóságát minden kétséget kizárólag megállapítani nem tudjuk. A hódmezővásárhelyi boroskupák jelzésük szerint a pestbudai ónöntőcéhhez kapcsolódnak. Buda ónművessége már a középkorban fejlett volt, erről az okleveles adatok és a régi leltárak mellett a budai középkori ónművesség négy fennmaradt emléke,

49 az Erdélyből előkerült, 1541-es évszámmal jelzett fedeles kupa és a vajszkai leletből származó, budai címert feltüntető három tányér tanúskodik. A törökök kiűzése után az ónművesség hamar meghonosodott Pesten és Budán, a visszafoglalás után pár évvel, 1696 táján Schwartz Márton és a bécsi Rőder Miklós ónműves kapott polgárjogot.

50 Letelepedésükkel megindult a pest-budai ónművesség utolsó szakasza. A pest-budai ónöntők — 50 névszerint ismert mesterének — fele idegen, cseh, német, osztrák eredetű, fele magyar mestervolt.

51 Alkotásaikban a közép-európai, német—cseh formanyelv lassanként a magyarral keveredett, és a XVIII. század második felében már bizonyos helyi jelleget nyert. Az ónöntők a XIX. század elejétől kezdve a pozsonyi ónművescéh tagjai voltak, céhet Pest-Budán igen későn, csak 1833-ban alakítottak, Fauser Jánosnak, a legidősebb budai mesternek főcéhmesterré való választásával. 290