Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - G. Magyar Mária: A budai vár fegyverleletei 247-260

hiányos voltát, valamint azt is, hogy az egyébként elég gazdag korabeli leírások (pl. Brocquiere) sem nyújtanak felvilágosítást. Segítene a megoldásban, ha az őrség létszámára volnának adatok és a felszerelésről inventáriumok. Sajnos ilyent nem találtam. Mátyás király idejében világosan látható a fellendülés folyamata. A fegyverek sorában csomópontot jelent ez az idő. Salamon Ferenc véleménye szerint itt kezdte meg a király egy hatalmas, mintegy negyvenezer ember elhelyezésére alkalmas tábor építését, befejezést e mű nem nyert. Alkalmas volt Buda vára központi hadiszertár létesítésére is, amely a hosszabb harcba induló seregeket, esetleg a fontosabb határszéli várakat, felszerelte. E szertár anyagából maradhattak meg értékesebb darabok a következő század közepére, amelyeket a törökök a vár elfoglalása után országukba visznek. A közvetlenül Mátyás halála után készült számadáskönyv világosan tükrözi, hogy a vár szerepet játszott az egész ország védelmének szervezésében. Ugyanakkor bizonyos mértékig mint erődítménynek is növekszik jelentősége. A XVI. század elejétől hanyatlik az ország és a vár védelmi képessége. Tárgyi anyagunk e korból igen szegényes. Szomorú az a kép, amelyet az okleveles adatok tárnak elénk : az 1525. évi számadáskönyv, a dézsmajegyzékek. Mint már említettem, Buda királyi végvár nem'volt. A XVI. század második felében és a XVII. század folyamán a királyi végvár-rendszer erősítésével az udvar, az országgyűlések sokat foglalkoznak, és ha nem is tudnak minden szükségeset megtenni, sok hibát kijavítanak. Buda mint a törökök fontos támaszpontja, úgy látszik aránylag nem részesült fontosságának megfelelő gondoskodásban. Itt azonban sok probléma van. A XVI. század második felében és a XVII. században a fegyverek ismét aránylag nagyobb számban kerültek elő. Azonban ezek között igen kevés a török eredetű. A felszerelésre vonatkozó adat is igen kevés. Gazdag ezzel szemben a fegyvermesterekre vonatkozó említések száma. Ennek eddig csak egy magyarázatát tudom adni. A törökök sok esetben felhasználhatták az itt talált felszerelést, mestereik jobbára javításikarbantartási munkákra szorítkoztak, s nem annyira újabbak készítésére. A vár elfoglalását követő években a várat aránylag nagyobb őrséggel látják el, felkészülnek a viszafoglalásra irányuló törekvésekre. A század közepétől a század végéig aránylag békésebbek a viszonyok. A század utolsó éveiben ismét fellángol a harc. A XVII. század közepe bizonyos lanyhulást mutat. Mindkét fél erejének hatalmas megfeszítését jelenti azután Buda 1686. évi ostroma. Ehhez a képhez kiegészítésként szeretnék hivatkozni arra, hogy a török uralom az erődítmény további fejlesztése terén sem jelent előrehaladást. Javítási munkálatokon és néhány új bástyán kívül nem alkotnak jelentősebbet. Természetesen ez igen vázlatos kép. Az eddigi fegyveranyag alapján azonban többet nemigen lehet megállapítani. Még további feltárásra volna szükség, mert az eddigi megoldatlan kérdéseket csak a régészeti anyag bővülése oldhatja meg. JEGYZETEK 1 Fekete L., Biidapest a törökkorban. Budapest története III. Bp. 1944, 6 — 7. 2 Párhuzam a szakirodalomban : Wegeli, Inventar der Waffensammlung des bernischen, historischen Museums in Bern. 1929, II. 138, 142. kép. 3 Uo. 170, 171, 181. kép. 4 Uo. 175, 176, 179, 242. kép. 5 Párhuzam : Bashford-Dean, Catalogue of European swords. Metropolitan Museum of Art. New-York, 1929, összefoglaló tábla. 6 Kalmár J., A magyar kard művészete. Bp. 1938. — Szendrei J., Magyar hadtörténeti emlékek az ezredéves kiállításon. Bp. 1896, 349, 351, 374. - Majláth B., Hadtörténeti ereklyék a Magyar Nemzeti Múzeumban. Hadtörténeti Közlemények (1888) 196-197. 7 Laking, Catalogue of the European Armour and Arms. London, 1910,111. 734 — 735. Ez a tör még a XIV. századból való. — Wegeli i. m. 1044, 1086, 1128. sz. példányok. 8 Boeheim, Waffenkunde. Leipzig, 1890, 368. 9 Uo. 377. kép. — Szendrei i. m. 191. 10 Boeheim i. m. 370. kép. 11 Uo. 391. kép c, d, e, f, g es 392. kép b, c. 12 L. Karl, Notice sur un légendier historique conservé à Rome. Revue archéologique (1925). 13 Boeheim i. m. 258