Budapest Régiségei 17. (1956)
ANYAGKÖZLÉSEK - G. Magyar Mária: A budai vár fegyverleletei 247-260
elég durva, vastag gyűrűkből készített sodronyszövet-töredók tartozik, ezenkívül három négyzet alakú, közepén kiemelkedő, többszörös csepp-alakkal díszített lemez. Találunk még több téglalap, illetve négyzet alakú lemezt, néhányon aranyozás nyomai figyelhetők meg, több esetben szíjmaradványok. Az egyes darabok eléggé töredékesek, de még így is valószínűséggel állapítható meg, hogy a XVII. századból való igen díszes páncél vagy páncélok maradványai lehetnek. À XVII. századi mellvértek közepén borda fut végig, a karok és nyak számára többnyire mély kivágással, alsó peremük kissé felhajlik. 18 Igen szépek a haspáncél-részek : egy domborított kör alakú tárcsa, közepén 8 cm átmérőjű kiemelkedő rész, ettől a szélekig sugárszerűen bordázassál díszített, szélén szeglyukak és rézszegecsek. Két töredék hasonló köralakú tárcsa lehetett. Még hét töredék van, amely a haspáncél többi része. 19 Török felszereléshez tartoztak. A csizmapatkók nagyjából a XVI—XVII. századi várak harcosainak felszereléséhez tartoztak. Az előkerült kevés kengyel egy rövid ideig tartó fejlődést mutat be. A keleti forma teljesen hiányzik. Az egyik példány egy aszimmetrikus, díszített, gótikus kengyel. 20 A szelencés talpalóval készített körte alakú kengyel a XV. századból való. 21 Magyar típus az, amelyen a talpaló közepére alul kis kör alakú lap, erre pedig félgömb került. 22 Sajátosan magyar jellegű még a félkör alakú függönyös talpalós körte alakú forma. 23 Az utolsó darab szintén körteformájú, talpalója téglalap alakú lap. 24 A lószerszámok további csoportját képezik a zabiák. Az egyszerű csuklóstengelyű csikózablák kormeghatározása igen nehéz. A két, áttört oldalrudakkal rendelkező példány a XV—XVI. századi díszes feszítőzabla típushoz sorolható. Keleti forma az »à la Genette« zabla, a XVI- XVII. századból. 25 A sarkantyúleletek a vár történetének korábbi és elég rövid szakaszát ölelik fel. Pontosabb kormeghatározás a leletek igen töredékes volta miatt nehéz. Az első példány még esetleg tüskés sarkantyú, a XIII. századból való ; a további három darab a kora-gótikus típust képviseli, szárai még szinte egyenesek, az egyikben hat-, a másikban nyolcágú kisméretű csillagtarély. A lópatkók XVI—XVII. századiak. A XVII. század érdekes védőfegyvere — szinte műszaki akadály — a vastüske vagy súlyom. Lovastámadás feltartóztatására alkalmazták. 26 * A törökökkel való harc kibontakozása előtti időkből váraink őrségéről, felszereléséről nem igen találunk írásos adatokat. Végvár-rendszerünk kialakulásától majdnem töretlenül követhető azoknak a váraknak a fejlődése, amelyek egyáltalán nem kerültek török kézre, vagy legalábbis huzamosabb ideig elkerülték a török uralmát. Ezért éppen Buda az, amelyre vonatkozóan elég kevés adat áll rendelkezésünkre. A török kincstári defterek közlése valószínűleg nem teljes. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a királyi kancellária levéltára elpusztult, és így Budára vonatkozólag igen kevés történeti adat van. A megmaradt oklevelekből így csak vázlatosan állapítható meg a várőrség számának változása, a felszerelés állapota és a fegyvermesteri réteg fejlődése. Nézzük először a fegyvermesterekre vonatkozó adatokat. A Budai Jogkönyv az előkelő iparosok közé sorolja az ötvösöket, és ezekhez számítja a páncélgyártókat (Platner), 27 a kardgyártókat (Swertfeger) 28 és a késkészítőket. 29 Ezekről azonban a Jogkönyv semmit sem ír, csupán a nevüket említi. A sarkantyúkészítés is virágzik (Sporer). 30 Találunk íj31 és nyílgyártókat. 32 Megemlíti a Budai Jogkönyv a nyeregkészítőket, 33 szíjgyárókat 34 és a csiszárokat. 35 A mesteremberek között említi a Jogkönyv a kovácsokat is. 36 A Jogkönyv általában védi az iparosokat. Idegen kereskedő csak meghatározott vásárnapokon adhat el árut. Más városból származó iparosoknak hasonló áruikat először be kell mutatni a budai iparosoknak, s ha azok nem veszik meg és az árusításba beleegyeznek, akkor vihetik vásárra. Bizonyos mértékig más képet ad két, 1505-ből, illetve 1510-ből származó dézsmajegyzék (Bártfai-Szabó László anyaggyűjtéséből). A két jegyzék kiegészíti egymást. Mindkettő dűlők 250
