Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bertalan Vilmosné: Groteszk díszítésű faenzai tál a budai várból 241-245

A budai töredék meghatározásánál az analógiák alapján Faenzára, közelebbről a Casa Pirota-mûhelyre kell gondolnunk. A műhely 1520—30 között készített ismert darabjaival való eró's hasonlósága alapján a buda táltöredéket a Casa Pirota-műhely 1520 körüli munkájának kell tekintenünk. A groteszkes díszítés az 1500-as években ugyan általánosan használt, s Faenzán kívül Caffagiolóban, Castel Durantéban és Sienában is találkozunk vele, egy-két sajátosság alapján azonban mégis megkísérelhetjük egyes majolikacsoportok készítési hely szerinti szétválasztását, így Faenzára utal a kék aláfestés, vagy legalábbis az ábrák kékkel való árnyalása, a hátoldalnak gyakori díszítése főként koncentrikus körökkel. A kora XVI. századi majolikák előfordulása Budán a királyi udvar igényeinek és érdeklődésének állandóságára utal az olasz majolikák iránt, és az import folytonosságát igazolja a Mátyás halálát követő időkben is. A datálható darabok alapján ez a kapcsolat csak a török térfoglalásával szakad meg. Az Itáliával való kereskedelmet egyre fokozódó mértékben bénította meg a török terjeszkedése, Buda elvesztése pedig teljesen megszakította a régi gazdasági kapcsolatokat. JEGYZETEK i Lt. sz. 51.720. 2 Lt. sz. 51.708. 3 O. Ballardini, Corpus dellamaiolicaltaliana. H. n. é. n. I. 17. ábra. 4 Uo. 84. ábra. 5 Üo. XVIII. t. 6 Uo. 150. ábra. 7 B. Rachham, Italian maiolica. London, é.n. 57/a ábra. 8 Mindkét töredék a Nagy rondella egy későbbi feltöltéséből, középkori szemótrétegben került elő. Az előfordult legkorábbi pénz II. Ulászló egyik vereté, a legkésőbbi pedig 1858-as Ferenc Józsefpénz. 9 R. Berliner, Ornamentale Vorlageblätter des 15 bis 18 JH. Leipzig, 1926. 244