Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bertalan Vilmosné: Groteszk díszítésű faenzai tál a budai várból 241-245

BERTALAN VILMOSNB GROTESZK DÍSZÍTÉSŰ FAENZAI TÁL A BUDAI VÁRBÓL A budai középkori palota feltárásánál előkerült külföldi, import kerámiaanyag tetemes részét olasz majolikak alkotják. Ezek nagyrésze a XV. század végéről származik, kisebb hányada a XVI. század elejéről. Ez utóbbi csoport egyik kiemelkedő darabja egy groteszkes díszítésű tál peremtöredéke (1. kép).

1 A peremen szárnyas maszk, váza, levelek, szárnyas könyv és szörnyállat díszítés váltakozik, középen pedig egy ifjú

2 van ábrázolva. A perem sötétkék alapozású, amelyben a fehéren kihagyott ábrák jól kirajzolódnak. A domináló sötétkék tónust felélénkíti egy halványkék, citrom- és narancssárga s kevés halványzöld szín alkalmazása. Külső felét kobaltkék és narancssárga vonalkázású körcikkek díszítik (2. kép). A groteszk díszítés a XVI. század első éveiben jelenik meg az itáliai majolikákon. Egy 1500-ban készült sienai

3 padlón már kialakult groteszk díszítést látunk. A budai töredékhez közel áll egy 1519-es évszámmal jelezett faenzai tál a Pringsheimgyûjteményben,

4 amelynek azonban szegényebb a (3. kép) groteszkes széldíszítése. A budai töredékkel azonos díszítésű és festésű tálat találunk az arezzói Museo Civicóban (4. kép).

5 A tányér peremét maszk, váza és szörnyállat díszíti", szimmetrikusan elrendezve. Az ábrák a kék alapozásból hasonlóképpen fehérre kihagyottak, halványkékkel és sárgával árnyaltak. Középmezejében az »Athéni Iskola«. Az egyes motívumok a budai tárnyérhoz hasonlóan könnyen szétválaszthatok, nem túl stilizáltak. A növényi elemek nincsenek túlsúlyban. A tál 1524-ben Faenzában és Casa Pirotában készült. Ugyanennek a műhelynek a készítménye a British Museum gyűjteményében

6 nyilvántartott, egy évvel későbbre datálható groteszkes díszítésű tányér (5. kép). A tál közepén címer-ábrázolás. A címerpajzsot palmetta díszú bianco sopra bianco technikájú sáv keretezi. A széles peremen szárnyas maszkok, kherubok, bőségszaruk, kis táblácskák 1525-ös évszámmal, hajladozó, karcsú delfinek és kutyaszerű állatalakok váltakoznak. Az alakok között indadísz, pöttyök és kacsokban végződő levelek. A peremdísz zsúfoltabb, zavarosabb, mint a budai tányérnál. A budai tányér köréhez tartozó darabok között legkésőbbinek tekinthetjük a Bemard Rackham által 1535 körülinek meghatározott

7 majolikatálat a Victoria and Albert Museumban (6. kép), amelynek peremét kacsok, elszórt levelek, delfinek, közepét lándzsát tartó ifjú díszíti. Színezése kék, sárga, rézzöld, narancssárga. Az ábrák a perem kék alapozásából fehéren kihagyottak. Hátlapján kékkel meghúzott vastag koncentrikus körök. Hasonló díszítésű lehetett a budai tányér is. Az ásatásnál előkerült kis férfifejes majolikatöredék valószínűleg ehhez a tányérhoz tartozott. Feltevésünket alátámasztja a két töredék azonos színezése, a hátoldalak megegyező díszítése és a közös lelőhely.

8 Egy kézre mutat a középfigura és a perem maszkjainak ábrázolási módja : a becsukott szemhéjak, az erős alsóajkak. Mestere valószínűleg Nicoletto Rosex da Modena

9 rézmetsző 1500—1520 között készített metszeteit használhatta fel a díszítésnél. Az egyes mustrákat leegyszerűsítve és felbontva a tál ismétlődő peremdíszítésének megfelelően alkalmazta. A XVI. század első éveiben készült majolikak groteszkjei nem állnak közvetlen kapcsolatban az 1560-as éveknek majolikastílusával, amely a vatikáni loggiák hatását mutatja. E korábbi stílus előzményeit a Pinturicchio által 1493—94 között festett Borgia-lakosztály freskóiban és a sienai Dómkönyvtár ugyancsak gazdag groteszk díszítésében kell keresnünk, s Mantegna és Perugino egyes műveiben. 241 16 Budapest régiségei