Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei 197-240

JEGYZETEK 1 Huszár L., A várásatások éremanyaga. Arch. Ért. 79 (1952) 197-202. 2 %y pl- Faustina nagybronza (7. sz.), II. Constantius kisbronza (16. sz.), egy IV. századi kisbronz (26. sz.) és a bizánci érem (29. sz.) együtt került elő a C II. 166. dénárral a kápolnától északra fekvő udvaron. Commodus középbronzát (9. sz.) együtt találták III. Frigyes császár pfennigjével (1001. sz.) a XXX. gödörben. II. Constantiusnak egy másik rézpónze (17. sz.) I. Ulászló és I. Mátyás denárainak (233. és 481. sz.) társaságában került elő stb. Az önálló szórványként felbukkanó római pénzek (pl'.: 1, 3, 4, 6, 15. stb. sz.) ugyancsak mind középkori pénzek szomszédságából származnak (nyugati külső palotaudvar, déli külső palotaudvar kút stb.). 3 Horváth H., Gótikus bronzmozsár a halászbástyái Kőemléktárban. Tanulmányok Budapest múltjából VI. Bp. 1939. Különlenyomat 15. 4 ^J J

e

gy

ne

k tekintjük ez alkalommal azokat a változatokat, amelyek az Éremtár gyűjteményében nem fordulnak elő. Csak az Éremtár anyagát vettük figyelembe, mert ott határozottan ellenőrizni lehetett, hogy milyen jegyről van szó. Ezzel szemben a leletközlósekben gyakran téves olvasás fordul elő. Másrészt nem volt ezúttal lehetőség minden leletpiiblikáció átnézésére. A jegyek olvasásánál egyébként a legnagyobb óvatossággal jártunk el. Csak a kétségtelen bizonyossággal olvasható betűket és jeleket vettük figyelembe (azért sok a kérdőjel), különösen az új jegyek felsorolásánál. 5 Ezeket a barbarizált véreteket, amelyeken az éremkép gyakran annyira eltorzult, hogy csak apró részletek alapján lehet meghatározni, nem tartjuk hamis véreteknek. Minden kétes esetben azért ajánlatos az eredeti példány megvizsgálása, mert a rendkívül erős kopások miatt nagy a lehetőség a jegyek téves olvasására. 6 Huszár L.,I. Mátyás pénzei. Mátyás király emlékkönyv I, Lukinich I. szerkesztésében. Bp. é. n. 549-574. 7 A hamisítás ismeretéhez ós megértéséhez az ilyen leletanyag, amely zárt helyen a mindennapi forgalomból kihullott pénzeket ölel fel, sokkal jobb forrásanyagul szolgál, mint pl. a zárt éremleletek vagy kincsleletek, amelyeknél az elrejtő tulajdonos a legjobb tudása szerint a maga idejében nyilván szelektálta az anyagot, mint ahogy ma sem őrizne senki tudva hamis veretet a takarékperselyben. 8 Huszár L., János király denárai. Numizmatikai Közlöny I-II (1951-1952) 42. 9 A hamis dénárok közül egy sorozatot az I. sz. táblán hozunk. Ezek I. Ferdinánd nevére készült hamisítványok, vagy pedig olyan veretek, amelyek kétségkívül I. Ferdinánd denárainak utánzásával készültek. 10 L. a 45. jegyzetet. 11 A pénzforgalmat tárgyaló idézett tanulmányunkban a leletek adatait még nem vehettük figyelembe, mert az anyagnak a lelhelyek szerinti osztályozása csak most történt meg. 12 A római pénzek (különösen a III—IV. századi kopott kisbronzok) meghatározásában R. Alföldi Mária nyújtott segítséget, akinek ezúton is köszönetünket fejezzük ki. 13 íratlan Árpád-kori, XII. századi dénár. HómanB., Magyar pénztörténet. Bp. 1916. c. művében az időrendi beosztás szerint III. István korából (1114—1131) származtatja e veretet. 14 A Corpus még IV. Béla pénzének tartotta, de Jeszenszky Q. tanulmánya alapján [Az első magyar rézpénzek. Numizmatikai Közlöny XXXIV — XXXV (1935-1936) 35] ténylegesen III. Béla korából való veretnek lehet tekinteni. 15 Az előlapi éremkép nagyon hasonlít a C 238. előlapjához, bár rendkívül kopott. A nagysága viszont megfelelő. 16 Schulek Alfréd Buda város autonóm veretének tartja e pénzfajt a hátlapi bástya (budai címerkóp) alapján. Numizmatikai Közlöny XXV (1926) XI. t. 17 Ezen éremfajnak az Éremtár gyűjteményében előforduló példánya, amelyik után a Corpus ábrája készülhetett, szintén rendkívül gyanús, egykorú hamisítványnak látszó darab. 18 A jegy hasonlít R betűhöz is, de inkább olyan, mintha az András-kereszt ( X ) felső nyílását félkörrel lezárnánk. 19 A jegy alakja olyan, mint a Montenuovo-gyűjtemény katalógusában a jegyek tábláján látható 14. és 10. sz. jegy (A és 4). 20 Az egyik, mint a Montenuovo-jegyzék 10. sz., a másik mintha a 9-es szám felső körében kereszt lenne (í 9). 21 E hamisnak összefogott példányoknál többször felmerül a kérdés, hogy valóban egykorú hamis veretek-e, vagy csak igen hitvány hivatalos kibocsátások. Sajnos felirat nincs, amelynek értelmetlensége szokott leginkább útbaigazító lenni, de a silány és néha hibás verés, az igen rezes fémtartalom, valamint az egész éremkép összbenyomása a jó és ép véretekhez viszonyítva, jogosan kelti fel a gyanút, hogy hamisítványokkal van dolgunk. 22 Schulek ezt a típust Mária veretének tartja [Numizmatikai Közlöny XXX-XXXI (1931-32) 70], miután a hátlapi 4 korona egyikének a helyén M betű foglal helyet. A feltevésnek némi alapja van is, mert Mária Zsigmond trónralépte után is veretett egy ideig pénzt forrásadatokból következtetve [Folia Archaeologia V (1954) 120], de mindez egyelőre csak feltevés, véglegesen e kórdós még nincs eldöntve. 23 A C II. 125C eddig ismert valamennyi példánya hamis. Ez is teljesen rezes és technikailag primitív veret. Ilyen éremfaj tehát nem is volt, hanem ez a fordítva vésett címer egyszerűen a C 125 eredeti típusát eltorzító hamisító műve. Vö.erre nézve Numizmatikai Közlöny XXX-XXXI (1931-32) 66 [Schulek] és uo.LLI (1951-52) 36 [Király]. 230