Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei 197-240

Végül néhány különös bárcával találkozunk, ezekről nem tételezhetünk fel egyebet, mint hogy csomagzáró plombák lehettek. Közülük kettő (1182—83. sz.) angol—francia címert visel, a további három közül egyiken SOIVER felirat olvasható (1184. sz.), a másikon B betű (esetleg Buda kezdőbetűje) látható (1185. sz.), a harmadik teljesen kopott és kivehetetlen. Miután az utóbbi három példány két összehajtott lapból van összeillesztve, feltehető, hogy az említett célra készült. Esetleg külföldi küldemények érkezhettek hasonló bárcák pecsétje alatt. Mindez természetesen csak feltevés, de elfogadhatóbb magyarázatot ezek eredetére és céljára nézve jelenleg nem tudunk adni. * A másik szempont, amely szerint a leletanyagot feldolgoztuk, a lelőhelyek szerinti osztályozás volt. Az alkalmazott koordináta rendszer segélyével minden érem lelőhelyét a legpontosabban ki lehetett jelölni. Ez a rendszer minden félreértés nélkül jelöli ki a lelőhelyeket akár szórványleletről van szó, akár pedig ugyanazon a ponton felbukkant több éremről. Általában megállapítható, hogy túlnyomó többségben az 1—2 éremből álló szórványleletek a gyakoriak. Ez meg is felel a leletanyag természetének. Ezek a szórványleletek igen sok esetben kitűnő datálási bizonyítékot szolgáltatnak, viszont az éremtani kutatások számára éppen ezek jelentik a kevésbé használható anyagot. Más a helyzet azoknál a lelőhelyeknél, ahol az előkerült érmek száma több. Ilyen pl. a IX. szemétgödör, ahol jóformán minden lelőhelyként szereplő metszőponton egész kis éremlelet került elő. Ezek a kis leletek — még ha csak néhány éremből állanak is — adott esetben jelentős forrásanyagul szolgálhatnak. Datálási szerepük mellett ugyanis szerencsés összetétel esetén jó adatokat szolgáltathatnak a középkori pénzek időrendi problémáinak megoldásához. Valamennyi kisebb-nagyobb leletanyagot ugyanis egymással párhuzamba állítva és összevetve a máshonnan ismert többi leletanyaggal, olyan összefüggések tárulhatnak fel, amelyek lényeges időrendi kérdéseket dönthetnek el. Miután középkori pénztörténetünkben az időrend kérdése Schulek Alfréd értékes kutatásai után is még mindig sok homályos és vitás problémát rejt magában, a leletanyagnak a forrásértéke ebben a vonatkozásban is kiemelendő. Ezt a munkát azonban csak a minden apró adatra figyelmet fordító részletkutatás végezheti el. Ezúttal csak felhívjuk a figyelmet a leletegyüttes ilyen irányú jelentőségére, a feldolgozás alkalmából észlelt tapasztalatok alapján. Az együtt előkerült és kisebb-nagyobb zárt leletként kezelhető érmek másik fontos szerepe a pénzforgalom vizsgálatánál jöhet figyelembe.

11 Itt az egyes pénzfajok forgalmi idejére nézve, a külföldi pénzek hazai szereplésére vonatkozólag stb. nyújthatnak értékes felvilágosítást ezek a leletegyüttesek. Lehetőleg minél több hasonló összetételű lelőhely éremanyagát kell együttesen vizsgálni, mert az egymáshoz közel eső időben elrejtett vagy elszórt érmek adatai egymást szerencsésen egészíthetik ki. Természetesen ez az anyag — bármilyen értékes legyen is ebben a vonatkozásban — önmagában nem oldhatja meg a pénzforgalom bonyolult kérdéseit, de mint központi fekvésű telepről előkerült bizonyíték, eredményesen járulhat hozzá sok kérdés megoldásához. A numizmatikai kutatás a pénzforgalmi problémák vizsgálatánál nem ragaszkodik a számos megjelölt metszőpontokon előkerült anyag elkülönítéséhez — ez inkább a datálás szempontjából lényeges —, hanem az egységes nagyobb területrészeken (pl. a kápolnától északra fekvő udvar vagy valamelyik szemétgödör) előkerült éremanyag együttes szemlélését tartja eredményesnek. Különösen fennáll ez olyan esetekben, amikór a területrész éremanyagánál az odakerülés időpontja esetleg pontosabban is megállapítható (pl. a maga korában már betemetett szemétgödör). A felsorolt főbb szempontok mellett a kisebb-nagyobb leletek még sokféle tekintetben jöhetnek majd figyelembe a különböző kutatásoknál. Nem mehetünk bele ezek részletes taglalásába, az eddig felvetett főbb problémákat is csak nagy vonalakban érinthettük, de mindez talán eléggé meggyőzően bizonyítja, hogy a leletanyag részletes feldolgozása megérte a ráfordított munkát. 207