Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei 197-240

sem mert fellépni a hatalmaskodó főurak ellen, akik a váraikban vagy udvarházaikban nyíltan verették a pénzt a királyi dénárok mintájára. Természetesen a pénzláb, vagyis a dénárok finomsága általában sokkal rosszabb volt, mint a hivatalos véreteké. Jóllehet írott forrásokból elég nagy számmal ismerjük a pénzhamisító főurak neveit és azon várak neveit, ahol pénzhamisító műhelyek dolgoztak, a leletekből nagy számban előkerülő hamis véreteket mégsem tudjuk a magánpénzveretők szerint osztályozni, vagy legalább ezek egyik-másik típusát határozott verdenévhez kapcsolni. Minden leletanyag tehát lényeges új adatokat hozhat e homályos probléma majdani sikeres megoldásához. Ennél a leletanyagnál azonban egy másik körülményre is fel kell hívni a figyelmet. Török hódoltság alatti területről lóvén szó, elképzelhető, hogy itt is hamisították a jó magyar dénárt, és szerepelhet ilyen eredetű anyag is a kiásott éremsorozatban.

9 Bármiképpen is álljon ez a jelenleg el nem dönthető kérdés, tény az, hogy a hamis dénároknak rendkívül változatos és bő sora áll rendelkezésre e leletanyagban. E hamisítványok általános ismertetőjele a rezes fémtartalom, a rendszerint zavaros, értelmetlen körirat, évszám vagy verdejegy, végül a torzított éremkóp. Általában azonban a rezes felület és zavaros körirat a leggyakoribb ismertetőjel. Az itt előkerült hamis dénárok nagy általánosságban két csoportra oszthatók. Az első csoport veretei még meglehetősen igazodnak a hivatalos kibocsátásokhoz. A verdejegy és évszám is még eléggé kivehető rajtuk, inkább a fémtartalom silánysága enged hamisításra'következtetni. A másik csoport a durva hamisítványok sora. Ezeknél zavaros és értelmetlen a körirat, az évszám különböző furcsa számok vagy idomok összetétele, majd a verdejegy betűi fel vannak cserélve, illetve oda nem illő betűkből komponálva (az eredeti verdejegyek félreértésével), végül az éremkép is egészében vagy részleteiben eltorzulva jelenik meg. Gyakran csak bizonyos analógiák segélyével lehet arra következtetni, hogy mikor készülhettek e hamis veretek, illetve, hogy melyik uralkodó denárainak típusát igyekeznek utánozni. E gazdag leletanyag segítségével sem jutunk pillanatnyilag közelebb a probléma megoldásához olyan értelemben, hogy a hamisítványok verdehelyére tudnánk következtetni, de bizonyos, hogy a kiásott sorozat értékes anyagot jelent majd esetleges későbbi kutatások számára. Ebből a hamisítványtömegből csupán egy csoportot kívánunk külön kiemelni. Ez a Rudolf nevére vert dénárok 316 darabból álló tömege 1579-ből. Valamennyi kevés ezüsttel vegyített rézből készült és azonos éremképet mutat. Az éremképek egyezése annyira megy, hogy az összes előfordult veret ugyanazon verőtővel készített példánynak tekinthető. Itt már a hamisítás különleges esetével állunk szemben. Ilyen tömegű teljesen egyforma hamis veret feltétlenül közeli hamisító műhelyt tételez fel. Nem lehetetlen, hogy bent a várban kísérletezett valaki a török időkben császári pénzek (ez esetben magyar dénárok) utánzásával. Ez az anyag valami okból nem került forgalomba. Tulajdonosuk nyilván elrejtette ezeket, és ezt a rejtett anyagot hozták felszínre az ásatások. A lelőhely is emellett szól (nyugati külső palotaudvar, pince). Tehát e 316 dénár nem azonos karakterű a többi szórványanyaggal, hanem elrejtett kincsleletnek tekinthető, noha csak utánzott óremanyagot foglal magában. Feltűnően nagy számban vannak a XVII. század elején is e hamis dénárok. Miután a magánpénzverés a magyar területen már régóta megszűnt, valószínű, hogy a török uralom alatti területen alkalmi pénzhamisítók (ötvösök, kovácsok, cigányok stb.) készítményei lehetnek ezek az egyszerű nép félrevezetésére. A császári pénzek török területen szabadon forogtak és így alkalmat nyújtottak a hamisítványok létrejöttére. Főként II. Mátyás denárainak mintájára készült ebben az időben sok utánzat. Ezzel meg is szűnik a magyar pénzleletek numizmatikai jelentősége. I. Lipót korától kezdve csak néhány közönséges típusú veret fordul elő a legtipikusabb szórványként a kiásott rétegekben. * Változatos és színes képet nyújtanak a vár területén előkerült idegen pénzek. Magától értetődik, hogy a legnagyobb számmal azon államok veretei szerepelnek, amelyekkel — főként a középkori — Magyarország szoros politikai, gazdasági, kulturális stb. kapcsolatot tartott fenn. 202