Budapest Régiségei 17. (1956)
ANYAGKÖZLÉSEK - Holl Imre: Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez 177-196
11. kép. Fazekas-ábrázolás 1000 körül, spanyolországi kódexből A zlakusai és Növi Pazar környéki fazekasok munkamódszerei egyes vonásaikban már fejlettebb technikát mutatnak, mint ami a XIII. századi fehér kerámiaanyag legnagyobb részéről leolvasható. Az edénytest felépítése után ugyanis a korong gyors forgatása közben ronggyal vagy bőrrel simítják az egész edényfelületet, s ezenfelül a zlakusai mesterek az edény belsejét már félkör alakú falappal öblösítik. Nálunk viszont belül a kézzel formálás nyomai még látszanak. A szerb fazekasoknál a fenékbélyeg használata nem mutat rendszerességet, alkalmazása inkább hagyományszerű mint megindokolt. Az Árpád-kori magyar anyagnál sem általános a fenékjegy használata, de alkalmazásának vagy elhagyásának bizonyára oka lehetett, ezt azonban még nem ismerjük. Szerbiában a szabad tűzben való égetés még a legkezdetlegesebb mesterségi fokot mutatja. A magyar anyagnál ezt a kérdést még nem dönthetjük el. Az ásatások tanúsága szerint a korabeli orosz fazekasok már kemencét használtak. A szerb fazekasok díszítő eljárása nagymértékben egyező a IX—XIII. századi magyarországi kerémiaanyag díszítésmódjával. A zlakusai és Pazar környéki fazekasok az egész edénytestet korongon simítják. Ezt számukra az aránylag jól forgatható korong teszi lehetővé, ami a kézikorong fejlődését bemutató szovjet és lengyel régészek korongtípusai között már a második fokot képviseli. 7 A XIII. századi fehér kerámiaanyag kezdetlegesebb állapotra vall : az edénytest végső simítása még csak a száj- és nyakrészen figyelhető meg. Ez természetesen szabálytalanabb edényformát eredményezett. A budai fehér árut készítő fazekasság véleményünk szerint a XIII. század első felében még az egyszerű tányérból álló korongtípust használta, amelynek szerkezete gyorsabb és egyenletesebb forgatást nem tesz 12. kép. Vörös cserépből készült palacktöredék simított külső felülettel. Buda, Disz tér, 14. gödör 185
