Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Holl Imre: Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez 177-196

A. Szokolov néprajzkutató 1908-ban még látott Olonec kormányzóságban olyan fazekasókat, akik az edény falát egymásra helyezett hurkákból építették fel, hasonló eljárást használtak Moszkva kormányzóság Dimitrov kerületében is. Utóbbi helyen az elkészült edényt a korongról kézzel emelik le, anélkül, hogy levágnák.

4 A régészeti anyagra való visszakövetkeztetés nélkül részletes leírásokat adnak néprajzkutatók a szerbiai kezdetleges fazekassággal kapcsolatban is. Az alábbiakban részletesebben ismertetek két ilyen néprajzi gyűjtést, mivel a magyarországi középkori kerámiaanyag vizsgálatához további igen fontos párhuzamokat adnak.

5 A leírások a munka menetében írják le az edénykészítés egyes mozzanatait. Az agyag előkészítése. Szerbiában, Növi Pazar környékén, Rajovic, Znusa és Oholje falvak fazekasai a kitermelt és zsákokban lóháton hazahordott anyagot a házban vagy egy melléképületben földre helyezett deszkákon tárolják. Mennél többet áll, annál könnyebben lehet vele dolgozni. A fazekas annyi száraz agyagot különít el magának, amennyit egy nap alatt fel tud dolgozni, majd egy seprű segítségével forró vízzel befröcsköli. A megnedvesített földet faverővel ütögeti, majd 24 órán át állni hagyja. A felhasználás előtt megtapossa, megtisztítja, majd mégegyszer lábbal és kézzel meggyúrja és felosztja az agyagot kerek kalácsokra és hosszú hurkákra. Legjobban kedvelik a zöld színű agyagot, amely tulajdonképpen agyaggal kevert zöldes szemcséjű szétmállott homokkő. Zlakusa falunak az egész környékén közismert fazekasai szürkés-sárgás színű agyagot bányásznak két-három méter mélységből, megőrlik, majd fahordókban 24 órán át áztatják. Az agyaghoz kalcitot (»vrsta«) kevernek fele-fele arányban. A kalcitot nyílt tűzön égetik, majd faedényekben porlasztják és átszitálják. Az agyag és kalcit keverékét mezítláb tapossák. Munkaeszközök, az edény formálása és díszítése. A Növi Pazar környéki fazekasok munkaeszközei: 30 cm átmérőjű és 30 cm magas kézikorong (24. kép d), nyél nélküli fakés, fadorong, víz tárolására faedény, és vászon vagy bőrdarab. A korongtányér közepét hamuval behintik, majd ráhelyezik az agyagkalácsot, amelynek szélét a koronghoz nyomkodják, hogy oda tapadjon és a korong forgatása közben fakéssel körülnyesik. Ezután az agyagkalács közepén levő mélyedésbe kevés vizet öntenek. Ez az agyagkalács képezi az edény alját, amelyből nyújtással indítják meg az edény oldalát. Az edény aljától függ az egész edény magassága. A megindított oldalra ragasztják azután a rövid de vastag gyertyához hasonló agyaghurkákat. A korongot bal kézzel maguk felé forgatják és közben fakéssel simítják a ráragasztott hurkákat. Az így felépített edényoldalt nyújtják úgy, hogy a nagy ujjal belülről a többi ujjal pedig kívülről nyomják az edény oldalát, közbe-közbe bal kézzel lassan forgatják a korongot. Az edény felső szélét kifordítják a rongy segítségével, így készül az edény szája. Az öblösítés a bal kéz mutató ujjával történik, miközben a jobb kézzel lassan forgatják a korongot és időről időre a jobb kéz nagy ujjával megszorítják az edény torkát. A kész edényt először fakéssel, majd gyors forgatás közben vizes ronggyal simítják. Legvégül az edény oldalának felső részét fakéssel és körömmel díszítik. Az edényeken előforduló leggyakoribb díszítés : két körben futó egyenes vonal között két vagy három hullámvonal, vagy a hullámvonalak között félhold alakú, körömmel készített rovátkák, vagy hullámvonalak kör alakú rovátkával, amelyeket fakéssel csinálnak. A vonalakat és rovátkákat az egyes fazekasok különbözőképpen csoportosítják. Mindegyiknek megvan a maga megszokott díszítésmódja, erről ismeri fel saját készítésű edényeit. Az edények fenekén rendszerint a következő jel található : kör, körben kereszt és pont. Ezeknek nincs külön elnevezésük. A jel a korong lapjának közepén van bevésve, és arra szolgál, hogy megadja a középpontot (utóbbi magyarázat valószínűleg a kutató egyéni megokolása). Sok edényen nem látható jel, ugyanis a pont eltörlődik a leszedésnél vagy a szárításnál. Zlakusa falu fazekasai a következő munkaeszközöket használják : az előbbivel egyező korong, fakés, félkör alakú fadarab lesarkított élekkel, rongy- vagy bőrdarab, pálcára erősített fogazott kerék az edények díszítésére. Az edény aljához szükséges agyagmennyiséget kézbe veszik, tenyerük között meggyúrják, labdát formálnak belőle, összelapítják, majd az alsó oldalát kalcitporral behintik, nehogy túlságosan odaragadjon a koronghoz. A fazekas bal kezével forgatja a korongot és a jobbal körülvágja az edény alját a fakéssel. Ezután agyaghurkákat csinál és mind182