Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Holl Imre: Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez 177-196

1. kép. XIII. századi fehér fazék. Buda, Disz tér, 14. gödör megfigyeléseit, amelyek a XIX. század végén, sőt a XX. században is megtalálható fejletlenebb fazekastechnikák és munkaészközök leírását adták. Ez a fazekastechnika átmenet a kézzel történő edényformálás és a korongolás között ; az edények alakítását ugyanis az ún. kézikorongon végzik. Az orosz háziipar tanulmányozására alakult bizottságok a XIX. sz. végén több kormányzóságot vizsgáltak meg. »Sokakat meglepett a nyizsegorodi, kosztromai, moszkvai és kalugai kormányzóságokban a fazekastechnika primitívsége. Nem mindig koronázta siker a legújabb rendszerű fazekaskorong bevezetését célzó kísérleteket. Gyakran győzedelmeskedett a kézikorong hagyománya, amely e helyeken a X—XI. századra nyúlik vissza. A kézikorongon történő edénykészítésnél a fazekasnak feltétlenül nagy előkészítő munkát kellett elvégeznie az edény fenekének megformálásával. Amint M. V. Vojevodszkij kiderítette, e célból Kelet-Európában és NyugatSzibériában az edény előzetes, szalagtechnikával történő megformálásához folyamodtak. Az agyagot hosszú hurkákba sodorták, ezeket oldalt laposra nyomták és spirálalakban felrakva kialakították a készülő edény testét... A könnyű típusú korongon végzett munkáknál ezt az agyagspirálkészítményt korongra állították (a korongot előre homokkal hintették be, hogy a tapadást megakadályozzák) s a fazekas balkezével forgatva a korongot jobbkezével formálta meg az edényt.«

3 178