Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - B. Thomas Edit: III. századi női fej Albertfalváról 169-175

rövid nyak, gazdag haj ábrázolások, a laposan, fejben ülő szemek aránylag szkematikus rajza, gyakran mereven tekintő pupillákkal, bizonyítja a kelta plasztika továbbélését a III. század közepéig, amely időből Koethe a welschbilligi hermák stílusát származtatja.

3 Végső fokon Koethe bebizonyítja, hogy a welöchbilligi fejek a III. század stílusirányzatainak megfelelően I. Valentinianus és Gratianus uralkodása idejében készültek.

4 Annak ellenére, hogy a welschbilligi hermákon díszítő rendeltetésükből kifolyólag egy egységes dekoratív jelleg uralkodik, mégis nagy a hasonlóság ezek és az Albertfalváról származó, ismertetésünk tárgyát képező fej között. Az albertfalvai fej egyénített vonásai miatt szinte portraitszerűen hat, és így legközelebbi kapcsolatban van a trieri Landesmuseumban őrzött két gyermekfejjel. A két fej, amely egy fiút és egy leánykát ábrázol, Mars Lenus temploma közelében került elő.

5 A leányfejre jellemző a széles arc, erős fossa canina, kiemelkedő, körülhatárolt száj, középen választott haj, befúrt irisz. A fiúfej egészen hasonló az előbbihez. Haja kevésbé szkematizált, valószerűbben kiképezve, csapzottan lóg homlokába.

6 A két ábrázolt személy, a két fej annyira hasonlít egymáshoz, hogy Bovini feltételezi : testvérek lehetnek.

7 Valóban nemcsak a stílusjegyzókben, de az arcvonásokban is némi hasonlóságot fedezhetünk fel. A fiúfej közeli rokonságot tart az Ermitage-ban levő fiúfejjel

8 és egy szoborcsoporttal a Garrucii gyűjteményből,

9 amely egy anyát gyermekével ábrázol. Hasonló hozzájuk egy kis bust az angliai Sir John Soane's Museumban, amelyet Poulsen az Antonianusok idejére datál.

10 Különösen a leánykafejhez hasonlít az arlesi múzeumban levő fej, amelyet Benoit közöl.

11 Koethe a welschbilligi hermák közlésekor figyelt fel a két trieri fejecskére, és megállapította, hogy ez a két meglehetősen problematikus, nehezen meghatározható és datálható fej van legközelebb a hermák köréhez.

12 A trieri fejeket stílusjegyeik alapján a III. század második felére datálja. Bovini lényegében egyetért Koetheval, de a felsorolt analógiák alapján a fejecskék készítési idejét egy-két évtizeddel lejjebb hozza, a III. század közepére. A körhöz, amelyet Koethe, majd később Bovini körülhatárolt, csatlakozik most az Albertfalván előkerült fej is. Ennek a műalkotásnak a gyökereit is a helyi őslakosság művészeti hagyatékában kell keresnünk, és számolnunk kell itt a bennszülött tényezők formaalkotó készségének későbbi hatásaival is. Welschbilligben, de főképp Trierben közismerten a bennszülött kelta alapréteg kultúrája dominált, amely sokszor még a római alkotások keletkezésénél is termékenyítőleg és alakítóan hatott. Ez a tény nem hagyható figyelmen kívül az albertfalvai fej tanulmányozása kapcsán sem. Ha az albertfalvai polgári telep eddig felszínre került leletanyagát megtekintjük, lehetetlen nem észrevennünk, hogy az első századok, de még a III. sz. leletanyagában is valami sajátos bennszülött jelleg dominál, amely ezen a telepen az élet és kultúra minden megnyilvánulására és alkotására rányomta bélyegét, az ásatások bizonysága szerint. Hogy ez a bennszülött jelleg miben nyilvánul meg, annak részletezése itt nem feladatunk, csak éppen a kerámiára és az épülettípusokra hivatkozunk, amelyek részletesebb közlését a már idézett Nagy Tibor-féle feldolgozásokban kapjuk. Az albertfalvai telep bennszülött vonásait azért őrizhette századokon át, mert polgári település jellegét az idők folyamán nem vesztette el, katonai vagy harcászati célt eddigi ismereteink szerint sohasem szolgált. Mint már említettük, az albertfalvai fej egy sírszobor tartozéka lehetett. Az említett mainzi polgári síremlékek

13 a saját korukban (II. század ?) a rómavárosi és itáliai egykorú s hasonló rendeltetésű szobrokhoz képest archaizálok, amit éppen a helyi bennszülött kultúra továbbsugárzása és polgári vonatkozásai által érthetünk meg, — ellentétben a divatnak és fejlődésnek jobban alávetett változó formájú, témájú és kivitelű katonai kőemlékekkel. Nem feltétlen szükséges szobrunk eredetét kutatva Albertfalván nagyobb Rajna vidéki telepítéssel számolni a III. sz. második harmadában, abban az időben, amikor szobrunk keletkezését feltételezzük. Az albertfalvai emlékanyagban Nagy Tibor közlése szerint semmi olyan anyag nincs, ami esetleg egy Gallienus-kori Rajna vidéki telepítést valószínűsíthetne. Végeredményben itt Albertfalván a Duna mellett ugyanazok a tényezők hatottak alakítólag, mint a Rajna vidéki Trierben: az őslakosság, egy bennszülött kelta alapréteg és a hódító rómaiak. 170