Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kaba Melinda: Tábori kenyérsütő kemence Aquincumból 153-168

épület állhatott, amelynek lezuhant tetőcserép maradványát a metszet 30 cm vastag törmelékcsíkja jelzi. Sajnos az ásatás útjában álló kerítésfal (északon), szennyvízgyűjtő gödör (nyugaton) és az újkori pince fala (délen) lehetetlenné tette a további kutatást, amely a fészerépület szerkezetét tisztázhatta volna. Az előbbi okok miatt nem sikerült megállapítani a vályogtéglák falvastagságát sem az északi oldalon. A most feltárt kemence egy kemencesor részlete csupán, hasonlóan a carnuntumi,

6 saalburgi

7 emlékekhez. A keleti oldalt határoló vályogfalat átvágva meghosszabbítottuk árkunkat kelet felé, ahol 50 cm-es törmelékes réteg után újabb vályogtéglák tűntek fel (7. kép 5). 5. kép. Rétegek a kemence kelet—nyugati középvonalában Majd 16 m-rel keletebbre az udvar belső terében nyitott kutatóárkunkban kemencéhez tartozó vályogtégla pillért és sütőteret jelölő kemény, vörösre átégett agyagréteget találtunk. A két objektumot rajzban összekötve egyenes vonalat kapunk, mely egy kelet-nyugati irányú kemencesor helyét jelöli. A még földben rejlő anyag feltárására hamarosan sor kerül. A kemencét kenyérsütésre használhatták. Erre utaló tárgyi emlékünk nem maradt fenn olyan szerencsés módon, mint Pompejiben

8 vagyCarnuntumban

9

, azonban néhány negatívum megerősíti ezt a feltevést. — Edényégető kemence nem lehetett, mert nincs szárítórostélya. — A kemence köralakú és az övező vályogfal megőrizte eredeti színét, nem égett át, tehát nem gondolhatunk magas hőfokot igénylő téglaégetésre sem. A kenience befogadóképessége cca 80 db kenyércipó lehetett, a 30 cm átmérőj ű. szokásos római kenyér méretét véve alapul.

10 Aquincum területén a Laktanya utcai emlék nem az első a feltárások történetében. Az óbudai hajógyárszigeti helytartó palota déli traktusának nyugati végében felszínre került egy önálló és egy dupla kemence, amely minden valószínűség szerint ott is a helyi péküzem jelenlétét 157