Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Héraklész bronzszobrocskája Óbudáról 9-44

sem határolódnak el egymástól éles vonalakkal, hanem puha modellálással átmenetekben kapcsolódnak egymásba. A hátoldalon jellemző' a nyakszirttől a glutaeusokig ívelten húzódó mély ránc, amelyből a baloldali izmos lapockarész alatt egy kisebb ránc ívelődik balfelé. A balra fordított és kissé felemelt felsőtest, valamint a jobb kar tartásának megfelelően a jobboldali hátrész izomzata a leggazdagabb. A csípő hajlásában kidomborodó kisebb izomköteg fölött nagyobb ovális izomköteg púposodik fel, amelyre a jobb lapockán kisebb, oválisán kidudorodó izmok következnek. 3. kép. A Louvre Héraklész-szarkofágja. Részlet Robert után Bronzszobrocskánk jellegzetes kidolgozásának mondhatni pontos megfelelőjét a firenzei Uffizi Héraklészből átalakított szatírtorzójában

41 véljük megtalálni. Annak ellenére, hogy a méretek és az anyag a két szobornál különböző, meglepő, hogy mennyire részletekbemenő egyezéseket mutat a firenzei márványtorzó a Szépvölgyi úti bronzszobrocska mell- és hátrészeinek modellálásával. A 21—22. lapokon egymással szembeállított fényképek felmentenek a részletes összehasonlítás leírásától; minden figyelmes szemlélő számára szembeötlőek az egyezések. Csupán arra utalunk, hogy mindkét szobornál nemcsak az erőteljes felsőtest súlyos izomzatának kisebb és nagyobb, kerek-ovális dudorokra való felbontása azonos, hanem az eltérő anyag ellenére az egyes formák egymásbaolvadása, és — Amelungnak a firenzei szatírtorzóról adott jellemzésével élve — a klasszikus antik mértéken felüli nyugtalan mozgalmasság is, amelyen a modelláló kéz már nem volt képes teljesen uralkodni.