Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

A műhely fennállását — két évszám, két biztosan álló határkő — közé iktatjuk. Egyik a Mátyás és Beatrix esküvője körüli időpont : az 1475—1476-os évek. Miután ugyanis a padlótéglák faenzai stílusú csoportján túlnyomóan az Aragóniái ház, tehát Beatrix emblémái vannak, a házasságkötés ideje előtt aligha készíthették azokat. A másik évszám annak a nyugati palotaszárnynak az átépítéseséről tudósít, ahol a műhelyt, ill. a háromosztatú kemence égetőtereit az ásatás napfényre hozta. Az 1502-es évszámot viselő kőfaragvány tehát a műhely működési lehetőségének legvégső határát adja meg. A két dátum közötti 25 esztendőt azonban le kell szűkítenünk. Tudomásunk szerint a palota reneszánsz stílű átépítése Beatrix megérkezése után és csak fokozatosan indult meg. Tudjuk azonban, hogy ezeknek az újjáalakításoknak műhelyünk mintegy függvénye volt. Az olaszok Budára csalogatása is valószínűleg a király házasságával szélesedett ki, s az itáliai összeköttetéseknek, esetleg Beatrix személyes kapcsolatainak műve. Ily módon a megindulást az 1480 körüli időre tehetjük. 1476 és 1480 között telnek el azok az évek, amikor az Itáliából importált majolikaáru Mátyás vonzalmát fölkelti és benne a műhely felállításának szükségességét megérleli. A műhely feloszlását viszont jóval korábbra, a Mátyás élete végén megkezdett átalakítás első időszakára rögzítjük. Ez az időpont közvetlen 1490 előtt lehet, tehát leszűkített időtartamunk 1480-1490 között fekszik. Ha segítségül hívjuk emlékanyagunk stiláris sajátságait, akkor azt látjuk, hogy a padlótéglák és edények díszítményei általában megfelelnek a nyolcvanas évek itáliai gyakorlatának, de a mintakészlet megjelenése pontos időmeghatározásra nem használható. Közelebb jutunk a kérdéshez, ha a Corvina-műhely közreműködéséből adódó lehetőségeket vizsgáljuk. A művészi kivitelű, helyesebben kódexminiátor keze vonását őrző csempetöredékek általában a felső-olaszországi hatás betörését, tehát késői időpontot jelölnének keletkezési évként. Vegyük csak a Lambachból a Széchényi Könyvtár birtokába jutott Kálmáncsehi breviárium legvalószínűbb készítését, amelyet Hoffmann Edit 1487-re tói ki. A Leon Battista Alberti-kézirat 1485—1490 között, a müncheni Béda 1490-ben keletkezett. Ugyanakkor azonban a kálmáncsehi kódex festője, aki a legnagyobb befolyással volt műdarabjainkra, Franciscus Kastello Ithalico de Mediolano, 1474—1495 között 9 Budapest régiségei 129 63. kép. Tobozos díszű kályharészlet vegyesmázzal. Buda 62. kép. Kályhacsempe-töredék táncoló nő alakjával. Buda