Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

formai sajátosságra gondol, amelyben a félhengerekből képzett fülkés alakzat és a sima tükrű csempe típusa egyesül. így minden tükörlapos csempén hátul zárt félhengeres test van, amelybe belülről szűk nyíláson át áramlik a forró levegő. E technikai ötlet a kályha lehűlési idejét csökkentette és a fűtést jelentősen gazdaságosabbá tette. Ez az Ausztriában egyedülálló példa azonban a magyarországi gyakorlatban általános, és a már említett Zsigmond-kori címeres fiókok között is ilyeneket találunk. Az elmondottakon kívül további indokaink vannak, hogy a szóban forgó ausztriai példányokat is a budai műhely termékeinek tartsuk, nevezetesen a kétfejű sassal díszített példányt is, mert a címerállat véleményünk szerint királyi kegy folytán, de mindenesetre a magyar uralkodó jelleméből folyó jóindulattal párosult bölcs taktikai megfontolás révén került az egyik kályhára. Ugyanis mesterünk egy másik budai művén páncélos vitéz egészalakos domborművű képe látható. A több példányban szereplő csempe egyik, részben kiegészített példányán, látható a pajzs — az ez esetben perdöntő kétfejű sassal.

55 (52. kép). A külföld számára Budán készített remekművek jelentik műhelyünk legszebb diadalát. Ez volt a csúcspont, a magyar reneszánsz keramika ragyogó színjátékának méltó jutalma.

56 53—56. kép. Kályhacsempék részben ónmázas bevonattal. Buda 125